A BÁNYÁKRÓL ÍRTÁK...

Méltánytalan s egyben kockázatos is a színészi játékot egy-két előadás alapján megítélni. Itt azonban a felsőfok szintjén kell kiemelni egy lenyűgöző páros teljesítményét: Viola Gábor (IVÁN) és Bányai Kelemen Barna (ORVOS) a berúgás fokozatainak glissandóját úgy tudták végigjátszani, hogy több alkalommal torokszorítóan megrendítőek voltak, messze elkerülve a lerészegedés eljátszásának közhelyes kliséit.

(Lázok János – Népújság, 2011)

 

Azon röhögjük magunkat föld alá a nézőtéren, hogy a szereplők elkeseredésükben a föld alá isszák magukat a színpadon. Rutinosan,  ösztönszerűen vedelnek. Sőt zsinórban húzzák fel magukat a fára, és netán még ekkor is alaposan dolgozik a nevetőizmunk.

(Bóta Gábor – pepitamagazin.com, 2012)

 

Néha azonban – mint mikor a Bányavirágban Iván cinikusan dobálózik a komikumban tocsogó replikákkal, majd elbújik  a szekrény mögé sírni, mint egy gyerek – a humor váratlanul megszakad.

(Oana Stoica – Dilema Veche, 2014)

 

A produkció naturalista-realista stílben fogant az öltözékektől kezdve a díszletig és előadásmódokig, de ez nem a Székely Színház realizmusa: az élethű színrevitelt és koncepciót átszövi a cinizmus, a kilátástalanságból fakadó, egymáshoz vágott gúnyolódások tömkelege – az előre sejthető, mégis a váratlanság erejével ható szituációk e naturalizmust önmaga ellen fordítják, és a művet, az előadást paródiává teszik. (...) A pozitív és negatív tulajdonságok kiegyensúlyozott arányban vannak jelen, és a karakterek emberszerűvé válnak – lehet, hogy nem fogadjuk el, de megértjük őket.

(K. Nagy Botond – Népújság, 2013)

 

(...) A Bányavakság marosvásárhelyi bemutatójából kiérződik, hogy megelőzte egy sikeres Bányavirág. A produkció kiállítása nagyvonalúbb: bal elöl három zenész kíséri dallamilag és főként ritmikailag a játékot. Bartha József díszlete enyhén ironikus képzőművészeti keretet ad az előadásnak. Egy festményt látunk – képeslapot –, rajta a táj, fenyvesek, „Welcome to Transylvania” felirat, alatta ott ül dicsőségesen Ince és Iringó. 

Székely szövege vakmerően szlalomozik a különböző műfajok között: a klasszikus kabarétréfától a drámain át a groteszkig. A színészek nagyszerűen veszik be a kanyarokat. Alighanem Bányai Kelemen Barna a legbravúrosabb, aki a román rendőrt játssza elragadó nonsalansszal. Figurájában sokkal több a felnéznivaló, mint a le. Az előadás emblematikus jelenetében kiül a képkeretre Incével, s versenyt szidalmazzák-vádolják egymást, román a magyart és magyar a románt. Felesleges lenne számolgatnunk, hogy tizenkilenc-e az egyik és egy híján húsz-e a másik. A másik Szakács László, aki kicsit talán túlságosan is erőteljes személyiség Incéhez. (...)

Nagy Dorottya elpiszkafásítja színésznői lényét, s finom, sötét humorral reflektál Iringó reménytelen sorsára. Czikó Julianna e.h. azt a fajta fiatalságot hozza be Izabellaként, amelynek hamva talán sosem volt, vagy ha mégis, már senki nem emlékszik rá. Az Izsákot játszó Ördög Miklós Levente kijavítja Székely Csabát, aki mindössze egy p-vel írta a japán szót. Ő, ahogy kell, minimum hárommal ejti. 

(Stuber Andrea – fidelio.hu, 2013)

 

Ebben talál egymásra leginkább szerző és rendező: úgy adagolják a kommersz elemeket, hogy a történet minden mozzanatában mélység rejlik, úgy keserítik a torkunkat a balkáni vircsafttól ránk törő globális szégyennel, hogy közben ráérzünk az önismeret méltóságára, úgy zsonglőrködnek a gyilkos (gyilkolászós) iróniával, hogy ezzel együtt fölkorbácsolják az öniróniára való hajlamunkat. 

(...) A Bánya-trilógia második részének  praktikusan már nem sok köze van a (bezárt) bányához sem. Csupán metaforikus értelemben. Úgy viszont nagyon.  (...)

Tiszta, egyszerű, elsöprően látványos színpadi munka.

(Kállai Katalin – Színház folyóirat, 2013)

 

A magyar–román együttélés problémáját meglehetősen alulnézetből boncolgató előadás minden pillanata hatott, a közönség és a szakma egyaránt díjazta a már-már elviselhetetlen őszinteségű és humorú témakezelést, no meg az öt színész briliáns alakítását. 

(Csinta Samu – erdelyinaplo.ro, 2013)

 

[A Bányavakság] fekete komédia, a csehovi dráma hangsúlyaival, ami bűnügyi felhanggal (...) A magabiztosan mondott nyelvi zagyvaságoktól könnyesre kacagjuk magunkat. (...) A polgármester Ince és Florin, a román rendőr között elhangzó párbeszéd gyűjteménybe illő. 

(Simona Chiţan – Adevărul, 2014)

 

A Sebestyén Aba rendezte két előadás, a Bányavirág és a Bányavakság koncepciójának Csehov korának ellentmondásos kijelentése tűnik: „az én darabjaim vígjátékok”. A szegénységtől és illúzióvesztettségtől sújtott erdélyi székely falvak lehangoló világa, ahol az egzisztenciális kilátástalanság alkoholba fullad, a vallás maga alá gyűrve uralja az életet, a nacionalista diskurzus a mindennapi társalgás része, a korrupció életforma, az egyetlen élhető megoldás pedig (micsoda irónia!) az öngyilkosság, egyszóval ez az egész reményvesztett világ csehovi irodalma Sebestyén Aba előadásaiban becketti formában ölt testet. 

(Oana Stoica – Dilema Veche, 2014)

 

A darab – jóval közönségbarátabb, talán eladhatóbb is, de semmivel sem kevésbé jól megírt és kevésbé sziporkázó, mint a Bányavirág – egy fekete komédia útján jár, amelyben a modern bohózat váratlanul detektívtörténettel társul. (…)

(Mircea Morariu – Teatrul Azi, 2014)

 

Fesztiválszereplések

Bányavirág

IX. Nemzetiségi Színházi Kollokvium – Gyergyószentmiklós, 2011.

Temps d’Image Nemzetközi Tánc-, Színház- és Videóművészeti Fesztivál – Kolozsvár, 2011.

Magyar Színházak XXIV. Kisvárdai Fesztiválja, 2012.

VI. DESZKA Fesztivál – Debrecen, 2012.

Sorompók Nélkül Nemzetközi Multikulturális Fesztivál – Szatmárnémeti, 2012.

XII. Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT), 2012. 

5. DráMa Fesztivál – Székelyudvarhely, 2012.

Határtalan Napok – Miskolc, 2013.

Nemzetközi Klasszikus Színházi Fesztivál – Arad, 2013. 

 

Bányavakság

VI. Interetnikai Színházi Fesztivál (IFESZT) – Nagyvárad, 2012. 

XIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) – 2013. 

Nagyszebeni Nemzetközi Színházfesztivál (FITS), 2013. 

Magyar Színházak XXV. Kisvárdai Fesztiválja,  2013.

X. Nemzetiségi Színházi Kollokvium – Gyergyószentmiklós,  2013.

6. DráMa  Kortárs Színházi Találkozó – Székelyudvarhely, 2013. 

Országos Színházi Fesztivál (FNT) – Bukarest,  2013. 

Román Dráma Fesztivál (FDR-FEST) – Temesvár, 2014.