BÁLINTH ZOLTÁN TIBOR

• 2022-05-26 15:08:54

„Cipelem a sorsomat, de néha nem bírom el, 

Keresem a lelkemet, de van, hogy nem felel.”

BÁLINTH ZOLTÁN TIBOR

(1972–2003)

tragédiájának 19. évfordulójára

„Némelyek előremennek, és várják azokat, akiknek dolguk van még a földön. Néha a gyermek megy előre, néha a szülő, de a Teremtő úgy osztotta be, hogy aki csillagok fölé kerül, legyen, aki várja őt…”

Édesanyád, Erzsike.

*

„Élete, mint fénylő csillagocska,

Földi létének ennyi volt kiróva.

Lelke útra kelt, emléke megkövült,

Eltávozásának csak a menny örült…

Sorsának ezüstfonala elszakadt,

Öröklétbe hullt mosolya itt maradt.”

Testvére, Csaba, fia, Erik. 

*

„Újra akarom nézni a kedves arcát,

de nem láthatom drága mosolyát.

Fiatal volt még, ott volt az élete,

de elvették Tőle, elvették örökre.”

Ibi keresztmama.

Csak a viszontlátás reménye enyhíti a válás fájdalmát.

Nyugodjon békében! (16107-I)