Nem sok olyan dolog van, amiben szép hazánk a világ élvonalába tartozna, de akaratlanul is sikerült, a körülmények szerencsés összejátszásának betudhatóan, egy ilyen teljesítményt felmutatni: a környezetbarát energiatermelés tekintetében a témára nagy figyelmet, és az átállásra temérdek pénzt és erőforrást fordító országokat is megelőzünk. De a dicsőség igencsak kétes, ha a hátterében is szétnézünk.
Egy, szerte a világból statisztikai adatokat szemléző portál adatai alapján írta meg az egyik mérvadó gazdasági lap mostanában, hogy tavaly az idehaza megtermelt villanyáram 62 százaléka származott környezetbarát energiaforrásból. Ezzel nem vagyunk világelsők, de annyira ott vagyunk az élvonalban, hogy például a hollandokat és a németeket is megelőzzük ebben a tekintetben, pedig ezek az országok talicskával tolják a pénzt a zöldátállásba. Idén még jobban kizöldültünk energetikailag, áprilisban már 80 százalékra ment fel az energiamixben a zöldáram aránya.
De ez korántsem azért történt, mert az illetékesek okosan terveztek, és sokat fektettek volna be ebbe az ügybe. Azért zöldülünk ilyen iramban, mert az idei időjárási feltételek kedveztek a dolognak, és legalább ugyanilyen fontos volt az is, hogy visszaesett a fogyasztás a magas energiaár és a csökkenő ipari termelés okán.
Annyira nem tudatosan zöldülünk az energiaelőállítás terén, hogy egyelőre pár szakértőn kívül senkinek nem látszik fájni a feje egy nagyon komoly probléma kapcsán. A politikusok szeretik a mellüket döngetni a beruházási pályázatok aláírásával kapcsolatban, ameddig arról van szó, hogy hány milliárd érkezik a különböző forrásokból, dörzspapírral is nehéz lenne levakarni őket a tévéképernyőről. De nem tűnik úgy, hogy valaki is törődne vele, hogy ezekhez a beruházásokhoz és az általuk létrehozandó létesítmények működtetéséhez szakemberek is kellenének, és egyelőre senki nem tudja, honnan fogják ezeket előkeríteni. A nyár eleji nagy tanügyi sztrájk idején az iparágban érdekelt egyik cég vezetője mondta el a sajtóban, hogy a zöld energetikai átállás terén eddig hatezer új munkahely létesült, azonban, ha az összes beharangozott ilyen beruházás megvalósul, további harmincezer szakképzett emberre lesz szükség ennek az évtizednek a végéig. A bökkenő ott van, hogy ilyen szakképzés nincs az országban, és a szükséges oktatási infrastruktúra sem létezik hozzá. Az oktatási illetékeseknek eddig nem jutott eszébe mozdulni, mentségükre szólhat, hogy annyira új ez a terület nálunk, hogy egyes szakmákat például csak a tavaly vettek fel egyáltalán a mesterségek jegyzékébe. Most ott tartunk, hogy a szakmai szféra próbál valamiféle képzéseket létrehozni a saját szakállára, de semmi esély így pár év alatt több tízezer új szakembert kiképezni, annál is inkább, hogy alapból nehéz és bonyolult szakterületről van szó, amely nem vonzó a kényelmes munkakörülményekre és kevés munkáért cserébe sok pénzre áhítozók számára. Halványul a zöld jövő.
