BALÁZS JÓZSEFRE
Elvesztettük azt, akit annyira szerettünk, jókedvünk, nyugalmunk vele elvesztettük. Üres már a lakás, nincs kit hazavárjunk, ezért nem jön éjjel a szemünkre álom. Majd ha elindulunk, napjaink letelvén, karjaid várnak az út végén.
„Tudom, hogy búcsú nélkül oly messzire mentem, tudom, hogy megsirattok nagyon gyakran engem. Nyugodjatok bele, most már nincs mit tenni, ahol én vagyok, onnan nem lehet hazajönni. Szerettem volna még köztetek lenni, de a halál legyőzött, el kellett menni.”
Könnyes az út, amely sírodhoz vezet, a Jóisten őrködjön pihenésed felett. Két kezed munkáját mindenhol látjuk, áldott, szép emléked szívünkbe zárjuk. A fájdalmat leírni nem lehet, csak letörölni az érted hulló könnyeket. Könnyes szemmel tekintünk az égre, kérjük a Jóistent, hogy nyugtasson békében.
Fájó szívvel emlékezünk július 8-án a siklódi születésű BALÁZS JÓZSEFRE halálának második évfordulóján.
Emléke legyen áldott, nyugalma csendes!
Emlékét szívében őrzi felesége, fia, lánya, két unokája és menye. (12439-I)
