Meglepődve olvastam a kormányhírügynökség tudósítását, miszerint az Utak és Autópályák Országos Vállalata (CNADR) nyilvános versenytárgyalást hirdet a marosvásárhelyi, Koronka és Nagyernye között elhaladó terelőút megépítési munkálatainak odaítélésére.
Meglepődve olvastam a kormányhírügynökség tudósítását, miszerint az Utak és Autópályák Országos Vállalata (CNADR) nyilvános versenytárgyalást hirdet a marosvásárhelyi, Koronka és Nagyernye között elhaladó terelőút megépítési munkálatainak odaítélésére. Így hát felélesztik azt a 2005-ben született tervet, amely korábban a jeddiek tiltakozását váltotta ki a választott (és azóta többször módosított) nyomvonal miatt, és ugye a nagyernyeieknek sem mindegy, hogy a községen majd TIR-konvojok haladnak át, sűrűsödik a teherforgalom.
Az eredetileg BIRD (Nemzetközi Fejlesztési és Újjáépítési Bank) által finanszírozott terelőút-projekt időközben dugába dőlt, politikusok szerint a hatóságok bénázása miatt, ám ezúttal ismét előszedték a tervet, amelyet ezúttal a szállítási szektoriális operatív programon keresztül vissza nem térítendő alapokból valamint az állami költségvetésből finanszíroznak. Nem kevés pénzről van szó: a 11 kilométeres útszakasz megépítése 252 millió lejbe (áfa nélkül) kerül, a szerződés pedig egy 21 millió euró értékű, előre nem látott költségek fedezésére szánt összeget is tartalmaz. A kivitelezés ideje 48 hónap lenne a szerződés aláírásától számítva – nagyvonalú futamidő, véleményem szerint. A licitre június 17-ig küldhetők be ajánlatok, a CNADR szemmel láthatólag igencsak siet a versenytárgyalással.
A valósághoz hozzátartozik, hogy igencsak szükség lenne terelőutakra, az útinfrastruktúra korszerűsítésére, természetesen megfelelően átgondolt, a forgalomsűrűségnek megfelelő, a lakosság szempontjait és környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevő nyomvonalakon haladó utak építésére. A kérdés mégis az, hogy mennyiben állja a szavát az a kormány, amely beiktatását követően – tekintettel az „elődje” által felhalmozott, uniós szinten is nehezményezett adósságokra, illetve a súlyos gazdasági válságra – azt mondta, hogy újabb állami finanszírozású beruházásokat csak azt követően kezd el, hogy a régieket befejezik, és törleszti a kivitelezőknek járó elmaradt összegeket. Márpedig nem kis összegekről van szó. Ehhez képest azt kell mondanunk, változott a leányzó fekvése. Mert a marosvásárhelyi terelőút ugyan fontos és szükséges, de pont ilyen fontos és szükséges a 15-ös út korszerűsítése is. Azé az úté, amelynek megyei szakasza helyenként járhatatlanná vált, sőt: balesetveszélyessé. Naponta szlalomozó autósok és tranzit teherforgalmat bonyolító TIR-esek mérgelődnek, szidják a kormányt, útügyet. Blablának minősíthető a CNADR honlapján a közúti biztonságról szóló „szép” szöveg, és hiábavalónak a közúti biztonságot szavatoló 2008. évi 265-ös törvény, ha nem alkalmazható.
A terelőútlicitre, illetve a korábbi gondolatmenetre visszatérve, addig, amíg a 15-ös út korszerűsítését végző osztrák cég tavalyi tartozásainak nagy részét az állam csak 2013-ban fizette ki, és az útügy pofátlanul közölte a kivitelezővel, hogy idén egy lejt sem látnak a munkálatok ellenértékeként, újabb nagylélegzetű beruházásokat elkezdeni nem más, mint elrugaszkodni a valóságtól. Arra nincs pénz, hogy a 2008-ban meghirdetett, de csak évekre rá megkezdett beruházást befejezzék, aminek következménye, hogy a kivitelező az október 10-i szerződésben vállalt határidőt – ha nem kapnak állami garanciát a kifizetésekről – nem fogja tudni tartani, leáll az útépítéssel. Honnan lesz pénz arra, hogy az új invesztíciót finanszírozzák? Vagy hasonló receptet alkalmaznak majd, ha egy jónevű vállalat nekifog a terelőútnak?!
