Napok óta tüntetések zajlanak országszerte. Ez egy olyan típusú megállapítás, ami már-már súrolja a közhely határát.
Napok óta tüntetések zajlanak országszerte. Ez egy olyan típusú megállapítás, ami már-már súrolja a közhely határát. Ugyanis ezt mindenki látja, aki bármely hírcsatornára kapcsol. Sőt részese lehet. Mindenkinek, aki egy kicsit is őszinte önmagához, felajánltatik az a kivételes privilégium, hogy esténként lemehet a térre és elvegyülhet a többé-kevésbé jelentős tömegben. Büntetlenül véleményt nyilváníthat a hatalomról.
Elvegyülhet a többé, de inkább kevésbé ismert emberek között. Sőt az egyre kevésbé ismertek közé állhat, járkálhat, beszélgethet, büntetlenül belehallgathat abba, miről beszélnek az emberek. Miből lett elegük, mitől forrott fel a vérük, mi történt velük a minap is, nevetgélést, vicceket hallhat vagy arról értesül akaratlanul, véletlenül, hogy miről értesült a tévéből, rádióból, újságból, a világhálóról a mellette topogó. Kiemelhet a papírládából egy előre elkészített szellemes jelmondatot. Romániai magyarban szép politikai kölcsönzéssel és múlttal – lozinkát. (A lózung erdélyi magyar alakja.)
Esténként már/még hideg van, február elején járunk, a medve meglátta az árnyékát, a Trumppal dúsított/búsított Amerikában a mormota megpillantotta az árnyékát, ami a Kárpát-medencei és indián népi bölcsesség szerint hosszú telet jelent, egyben azt is jelzi, hogy a népi bölcsességeknek migránstermészetük van, ide-oda vándorolnak a kontinenseken, és nem tartóztathatja fel semmilyen drótkerítés, beutazási tilalom, vízumkényszer.
De tulajdonképpen nem is ezért kezdtem el az időjárási bölcsességeket kirakni közszemlére, hanem arra kívántam utalni, hogy Romániában az emberek imádnak este és főleg télen tüntetni. (Vö.1989. de-cember – 1990. február.) Kimenni az utcára, tömegesen kiözönleni, ellepni a járdákat, megtörni a bezártságot és az egyéni sötétséget. Így próbálják a tehetetlenséget, a fotelmagányt elűzni. Mellesleg most már a kormányt is. Hadd menjen. Még meg sem melegedett, csak magának fűtött be. Ritka szerencsétlen kézzel.
Egy barátom szerint a (hivatalban levő bukott) kormányfő neve, a Grindeanu egy közép-erdélyi helységre utal, itt van nem messze, Kolozsvár felé – Gerendre. De nem Aranyos. Tényleg, egyáltalán nem aranyos kormánya. Inkább csökönyös és balgatag. Ugyanis baloldali és mind párttag. Akiknek van főnökük, főtitkáruk, elnökük. Az erősember, a megmondó, a hata-loméhes, a nagy déli bábos, az összeszorított ajkú kormánycsináló, bulirendező, aki ugyanazt szajkózza, mint odaát: az utcákat és tereket estéről estére megtöltő tömeg mögött ott áll az ördögarcú milliomos, persze a magyar George Soros. (Szoros, Sörös, Szőrös, már a kilencvenes évekből ismerős névváltozatokban emlegetett félelemegyüttes, a lappangó antiszemi-tizmus biztos tünetjelzője.)
Bár én találkoztam egykor Bukarestben Soros Györggyel, váltottam vele pár jelentéktelen mondatot, sőt egy darabig – mandátumomat kitöltve – a Soros-alapítvány kolozsvári albizottságában is üldögéltem támogatásosztóként, engem ezúttal elfelejtett értesíteni róla, hogy kerekedjek fel, menjek tüntetni a korrupciót pátyolgató, védő, sunyin éjfélkor rendelkező kormányzat ellen. Ennek a mulasztásnak fő oka, hogy találkozásunk óta rendelkezem mobiltelefonnal, de a hívószámot nem közöltem vele, a vezetékes telefonkészüléket használaton kívül helyeztem, régóta porcicák lepik a lomkamrában (döbarré), és nem vagyok semmilyen állapotban a Facebookon aktív.
Nekem nem kellett biztatás. Én már akkor felfigyeltem erre a mögöttes szándékra, a törvénnyel, sürgősségi rendelettel takaródzó jogi trükkre, mely a korrupciót és állami-önkormányzati szervezett lopást menteni igyekezett, amikor annak bevezetéséről maga a ferdeképű volt kormányfő, a Csorba fiú szólt. De ő és néhány józanabb funkci visszalépett, kihátrált. Még idejében.
Az ügy kirobbantója bukott ember, akit sem a nyugdíjemelés, sem az autonómia kapásból történő elutasítása nem menthet meg az (ideiglenes) süllyesztőtől. Nálunk minden lehetséges. Az is, hogy egyszer még érte fognak tüntetni…
