Az ukrán energetikai infrastruktúra a háború tükrében

• 2024-11-05 16:00:00

• Nagy-Bodó Szilárd

Közel három éve tart az orosz–ukrán háború, és még egyik fél sem érte el a stratégiai céljait, hogy elkezdődhessenek a tárgyalások a tűzszünetről vagy a békéről, bár a Financial Times információi szerint már az év eleje, közepe óta folynak tárgyalások, Ukrajna kezdeményezésére. Ezeken arról egyeztetnek, hogy a felek hagyjanak fel egymás energetikai infrastruktúrájának bombázásával.

Az ukrán energetikai infrastruktúrát komolyan érintik az orosz légicsapások, és bár Ukrajna nyugati fegyverekkel nem lőhet át, vannak olyan eszközei, amelyekkel Oroszország infrastruktúráját támadja. Az elsődleges célpont az ukránok számára az orosz olaj- és katonai infrastruktúra, a repülőterek, az üzemanyag- és lőszerraktárak, emelte ki dr. Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársa. A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy Ukrajna Kurszki régió elleni támadása és betörése nagyban visszavetette a tárgyalások menetét, azonban most ismét megpróbálnak egyezséget kötni a felek, mivel mind Oroszország, mind Ukrajna érdekelt ebben. Főleg Ukrajna számára lenne ez fontos, mivel az ország nagyon nehéz téllel néz szembe az energetikai hálózat rossz állapota miatt, nem biztos, hogy képesek lesznek átvészelni a hideg évszakot áramkiesések nélkül, még akkor sem, ha nyugati támogatást kapnak, mutatott rá dr. Tálas Péter.

Viszont nem valószínű, hogy idejében egyezségre jutnak, mert Oroszország éppen a gyenge energetikai hálózat kérdésével akarja aláásni az ukrán politikai vezetés népszerűségét, illetve előnyt kovácsolni magának a harcokban. Ezzel együtt már pusztán az a tény, hogy folynak valamilyen tárgyalások, nagy előrelépést jelent, de egyáltalán nem azt jelenti, hogy ebből tűzszüneti, majd pedig béketárgyalások lesznek, nyomatékosította a szakértő, aki hozzátette, hogy egyik fél sem érte el a stratégiai céljait. Ameddig pedig egy háborúban ez nem következik be, az addig nem szokott abbamaradni. Az ukránok még szeretnének területeket visszaszerezni, illetve egyelőre nincs olyan nemzetközi garancia, amely meggyőzné őket arról, hogy adjanak át bizonyos területeket az agresszornak, továbbá Oroszország egyetlen stratégiai jelentőségű nagyvárost sem tudott elfoglalni, mindezt úgy, hogy mindkét fél hatalmas veszteségeket szenvedett, mondta a biztonságpolitikai szakértő.

A veszteségeket Ukrajnában talán könnyebb megmagyarázniuk a vezetőknek, hiszen az ország azért harcol, hogy megőrizhesse saját nemzetállamát. Ugyanakkor Vlagyimir Putyin orosz elnök is magyarázatot kell adjon arra, hogy miért halt meg, sérült meg vagy tűnt el több mint 600.000 ember. Az, hogy megszerezték Ukrajna területének közel 20%-át, nem kielégítő az orosz elnök és a vele szimpatizáló társadalom számára, hiszen egész Ukrajnát vissza akarják vinni az orosz érdekszférába, fogalmazott dr. Tálas Péter, hangsúlyozva, hogy erről egyelőre nem mondtak le.

Továbbá az oroszok számára az sem kedvező, hogy az Egyesült Államok figyelmeztetését követően Törökország titokban leállította a katonai célokra is használható termékek exportját Oroszországba. Fontos megjegyezni, hogy Törökország nem csatlakozott az Oroszországgal szembeni nyugati szankciókhoz, viszont az amerikai nyomás miatt folyamatosan közeledett ezekhez. Most ebben a közeledésben történt egy újabb lépés, ugyanis Törökország nem engedélyezi bizonyos termékek exportját Oroszországba, olyan termékekét, amelyeket katonai célokra is fel lehet használni, mint például elektronikai alkatrészek, mikrochipek vagy processzorok, mondta dr. Pénzváltó Nikolett Törökország-kutató, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének kutatója, aki azt is hozzátette, hogy mivel titokban jelentették be a szankciókat a törökök, nem lehet tudni pontosan, hogy mi van ezen a tiltólistán.

Törökország nem szeretné elidegeníteni Oroszországot, hiszen szoros gazdasági és energetikai kapcsolatot ápolnak. Természetesen ez a lépés nem fogja növelni az oroszok Törökországba vetett bizalmát, de az is tény, hogy az orosz–török kapcsolat rendkívül pragmatikus, igyekeznek a közös érdekekre koncentrálni és ameddig lehet, a szőnyeg alá seperni a konfliktusokat, mondta dr. Pénzváltó Nikolett. A pragmatikus kapcsolat Oroszország érdeke is, hiszen például az orosz kőolaj Törökországon keresztül jut az európai uniós piacokra, illetve ott van a Török Áramlat is, az Északi Áramlat leállása óta az egyetlen és legfontosabb gázvezeték, amelyen keresztül Oroszország földgázt tud eladni az unióban. Azért az egyetlen, mert értelemszerűen az ukránok a háború miatt felfüggesztették a szállítmányozást. Ilyen tekintetben Törökország nagyon fontos tranzitállam, ami mindkét fél számára előnyös, húzta alá dr. Pénzváltó Nikolett.

Ami pedig a most titokban bevezetett szankciókat illeti, ami a katonai célokra is használható eszközökre vonatkozik, valószínűleg nem lesz nagy hatása a háború kimenetelére, mivel nem Törökország volt az egyetlen állam, amely segített eljuttatni Oroszországba bizonyos termékeket, amelyek a nyugati tiltólistán szerepelnek, ott van például Kína, amely hozzájuttatja Oroszországot ezekhez a termékekhez, mondta a kutató.

Nem lehet elmenni amellett, hogy a háború elején a török elnök volt az, aki megpróbálta egy asztalhoz ültetni a feleket. A most bevezetett szankciók miatt pedig feltevődik a kérdés, hogy a továbbiakban felléphet-e Törökország közvetítőként egy esetleges béketárgyalás kapcsán? Oroszország Törökországra elsősorban úgy tekint mint NATO-tagállam, ebből kifolyólag pedig nem feltétel nélküli a bizalom, a béketárgyalások tekintetében is vannak nagyobb szereplők, mint Törökország, mondta dr. Pénzváltó Nikolett, aki szerint ha a felek eljutnak oda, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek, sok nagyhatalom, illetve nemzetközi szervezet is jelentkezni fog a közvetítői szerepre. Jelenleg egyik fél részéről sem látszik erre hajlandóság, mivel mind az oroszok, mind az ukránok azt remélik, hogy az idő nekik kedvez, és a későbbiekben számukra kedvezőbb helyzetben ülhetnek a tárgyalóasztalhoz.