Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
,,Mondd meg nekem, mit dalolsz, megmondom, ki vagy” – Kodály Zoltán szavaival vette kezdetét május 16-án a Száll a mese szájról szájra, száll a nóta ágról ágra nevezetű mesemondó és népdaléneklő vetélkedő megyei szakasza, amelynek idén Marosludason a református gyülekezeti központ adott helyet.
A verseny helyszínén az óvodások egy mesebeli tópartra érkeztek, ahol a szegény halász és a felesége fogadta őket. A gyerekek ebben a környezetben mérték össze tudá-sukat, és csillogtathatták meg népdaléneklő és mesemondó tehet- ségüket.
A vetélkedőn 25 óvodás vett részt, a felkészítő óvónők, illetve szüleik kísértében. A zsűritagok, Kovács Júlia szaktanfelügyelő, Cseh Emőke és László Aletta óvónők úgy döntöttek, hogy mindenkit a jól kiérdemelt első díjjal minősítenek, két versenyzőnek különdíjat is adtak. A mesemondó kategória különdíját Bálint Réka óvónő óvodása, Gál István kapta, a marosvásárhelyi Manpel Napközi Otthonból. A népdal kategória különdíját pedig a mezőpaniti Kádár Márton Ált. Iskola kis óvodása, Barabási Réka nyerte el, akit Cozma Imola Katalin készített fel.
A rendezvényen jelen volt Marosludas alpolgármestere, Kis István, aki ez alkalommal is dicsérő szavakkal illette a szervezőket, és bátorította a jelenlévőket, hogy a néphagyományokat őrizzék és ápolják, mert ezek őseinktől ránk maradt drága kincsek.
A Marosludasi 1-es Számú Napközi Otthon óvónői – Herczeg Gerlinda, Kodori Olga, Székely Tímea és Tegla Annamária – számára megtisztelő volt, hogy e vetélkedő házigazdái lehettek. Köszönet azoknak, akik részt vettek a kis tehetségek mesemondó és népdaléneklő versenyének megyei szakaszán.
A marosludasi óvónők
Május 21-én a marosvásárhelyi Magányosok Klubjában klubvezetőnk, Kopacz Imola meghívására Kilyén László, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának színművésze tartott előadást.
Régen gyakori vendége volt klubunknak, és most, hosszabb szünet után nagy szeretettel fogadtuk. A
legelején bejelentette, nem a színész és a néző kapcsolatát szeretné kialakítani, hanem egy meleg családi környezetet, embertől emberig. Klubvezetőnk feltett kérdésére, hogy hogyan lehet a magánélettel összeegyeztetni a sok próbát és előadást, a következő válasz hangzott el: míg fiatal vagy, minden megoldható, de később mind nehezebbé válik. Ahogy telnek az évek, a színpadon csak a megformált karakter jelenik meg, akit a színművész tehetsége ruház fel. Ezután rátért a versek szívet melengető előadására.
,,Hogy soha nem az kapja a harsogó pofont,/
Aki kibírná szépen, lévén bádog a bőre,/
Hanem akinek fáj, mert érzékeny a dőre!/
Hogy a pofon mindig odarepül, magátul,/
Ahol valamit érez, ott a bordák közt, hátul./
Hogy védtelen a lélek és hetyke úr a test/
És vígan mérik a párolgó nyaklevest.”
(Karinthy Frigyes)
Nehéz megpróbáltatásban volt része egy súlyos baleset következtében, de Istenbe vetett mély hite megsegítette. – Azért maradtam életben, hogy még sokat segíthessek másokon – mondta.
Visszatekintve a sok-sok előadott szerepre, bármit játszott, teljes értékű jellemeket keltett életre. József Attilát idézve leltárt készített az életéről:
,,Magamban bíztam eleitől fogva – /
ha semmije sincs, nem is kerül sokba/
ez az embernek. Semmiképp se többe,/
mint az állatnak, mely elhull örökre./
Ha féltem is, a helyemet megálltam – /
születtem, elvegyültem és kiváltam./
Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,/
ki ingyen adott, azt szerettem érte,/
Asszony ha játszott velem hitegetve:/
hittem igazán – hadd teljen a kedve!/
... Akárhogyan lesz, immár kész a leltár./
Éltem – és ebbe más is belehalt már.”
A nagy hozzáértéssel összeválogatott versekből idézve lepereg előttünk egy nagy színművész életútja.
Fogd a kezem, ha úgy érzed,/ hogy szívedből kihull az élet./
Ne keresd már, hogy hol tévedtél, / ne sírj azon, mit meg nem tettél./
Gyere velem, én hívlak élni/ vérző szívvel is remélni...”
(Dsida Jenő )
A vers utolsó két sorát ismételve mindenkit megajándékozott egy kis piros szívvel. A vendégkönyvbe a következő bejegyzést írta: Jó volt újra veletek lenni hosszú évek után, sok szeretettel ölelek minden kedves klubtagot, és jó egészséget kívánok kedves mindnyájatoknak!
Egy felejthetetlen délutánt nyújtott számunkra, szívből köszönjük.
Czerán Erzsébet
A Marosvásárhelyi Napok keretében magyarnóta-esten vehettünk részt a Mihai Eminescu Művelődési Központban. Nagy volt az érdeklődés. Megtelt az előadóterem, sokan álltak, mert ülőhely nem maradt. Ezt az érdeklődést a néhai kedvencek, Madaras Gábor és Balogh Dénes is megirigyelhették volna. Az előadás előtt a jól ismert és a közért fáradhatatlan Kilyén Ilka színművésznő köszöntötte a közönséget, ismertette a programot, bemutatta az énekeseket, táncosokat, zenészeket. Elsőként Ritziu Ilka Krisztina énekelt szép, tiszta hangon, és kecsesen táncolt. Hasonlóan színvonalas volt mindegyik énekes fellépése. Különösen Buta Árpád Attila, Gyárfás István ragadta meg a figyelmemet, velük együtt énekelt a közönség is. Dicséret illesse a Bekecs együttes táncospárjait is és a zenekar tagjait. A közönség hosszan tartó tapssal jutalmazta az előadókat, ezzel jelezve, hogy még többször szeretne látni ehhez hasonló műsort.
A nótakedvelő közönség nevében
Varró Domokos