Jó néhány éve, a szocik múlt évtizedbeli „virágzó” kormányzásának idején az ellenzéki médiát bejárta egy fotó. A képen egy csónak volt látható, melyben két ember horgászott, a harmadik az evezőknél ült. A két horgászbot közül az egyiknek a végén a párt akkori bajszos vezére, aki később két évet ült, mert árvák uzsonnapénzéből fizetett pártkádereket, a másiknál pedig kormányfőként az éjjeli rendeletkörmölésbe belebukott gerendás nagyfiú. Az evezőknél gürcölni hagyott figura azóta már kapitánnyá avanzsált, a pártot és a kormányt is vezeti.
Eddig két dolgot biztosan tudhatunk róla.
Az egyik, hogy legalábbis a gazdasági kérdésekhez való hozzáállásából ítélve nem egy lángész, ezt még az is erősíti, hogy olyan időkben, amikor a plagizált doktori dolgozat szinte kötelezőnek számít a politikai mezőnyben, ezt a figurát eltanácsolták a doktori iskolából.
A másik pedig, hogy a hatalmi harcokban és a választószédítő mutatványokban jól feltalálja magát, elemében lesz a jövőre esedékes négymenetes választási meccsen. Eddig jól alakítja a keménykezű vezetőt, bár az adórendszer átpofozása még neki is üthet olyat vissza, hogy a fal vagy a padló adja a párját. Ám politikai ketrecharcban szinte oktatni való játszmával sikerült parkolópályára állítania egyik erős pártbeli riválist a választási esztendő előtt. Hiszen még meg sem száradt rendesen a múlt törvényhozási ciklusban bukaresti főpolgármesterségben edződött hölgy családügyi miniszteri megbízólevelén a tinta, az máris belebukott az öregotthonok botrányába. Világosabb a napnál, hogy azok a gyomorfelkavaró állapotok, amik a regáti intézetekben uralkodtak, nem a tegnaptól vagy múlt héttől tartottak, és ha az állam összes jól fizetett papírhuszárja megdolgozott volna a fizetési cetlijén szereplő összegért, ilyennek nem lett volna szabad megtörténnie. És pont akkor robban ki a cirkusz, amikor a pártfőnök miniszterelnöki székbe ül, a családügyi tárcát pedig átveszi a párt erős asszonya, aki nyilatkozatokban szemezgetett már magasabb polcok bársonyszékeivel is. Minő véletlen, ugye? És mindezekből a választók, főleg az egyre izmosodó aranycsapat üres szlogenjeivel megvehetők leginkább azt látják, hogy az új szoci főnök kemény legény a talpán. Ahogy megjött, rögtön birokra kelt az árakkal, s közben még azokban a borzalmas öregotthonokban is gyorsan rendet csinált, csak úgy repkedtek a büntetések, még két miniszter is szedhette a sátorfáját. Az már kérdésként sem jut el a hírtévékig, hogy ha legalább az evezős elődjei a felét betartották volna az ígéreteiknek, a borzalmas otthonok lakóinak nagy többsége családi körben tölthetné az idős éveit, mert hozzátartozóiknak nem kellett volna elvándorolni megélhetésért az országból. Ebben ezután sem várható nagy változás.
