Az erdélyi népviseletek (8.)

A mikházi férfiviselet bemutatása után a nők népviseletéről beszélünk a XIX. század végétől a XX. század közepéig. Akárcsak a férfiruhák, a női ruhadarabok is hasonlóak a többi nyárádmentihez.

Zsinóros lájbi

A mikházi férfiviselet bemutatása után a nők népviseletéről beszélünk a XIX. század végétől a XX. század közepéig. Akárcsak a férfiruhák, a női ruhadarabok is hasonlóak a többi nyárádmentihez. A lányok itt két ágba font hajjal, „hajadonfőtt”, az asszonyok a tarkójukon viselt konttyal jártak. Az asszonyok legrégebbi viselete a nagyünnepi fekete főkötő a kontyukon, amelyre nem Tettek fejkendőt, s díszesen kigyöngyözve viselték. Hétköznapra koruknak és az évszaknak megfelelő színű és anyagú fejkendőt kötöttek, világos színűt a fiatalok, sötétebbet az idősek, kartonból, színes mintás bolti, vásári anyagból, szőrdelinből, selyemből. Nyáron a nők szalmakalapot tettek a mezei munkához. A lányok kalárisgyöngyöt vásároltak a sátorból, egy- vagy kétsorosat, pirosat főleg a fiatalok, az idősek feketét.

A női ing fehér háziszőttes gyapot vagy gyolcs ünneplőnek, s bevarrott ujjú, vállán és kézelőjén ráncolva, magas nyakkal, melyre zájmelit varrtak a hasíték két szélén, a szegőpántig, fehér porcelángombokkal. A kézelőn és a vállon is lapos ráncok voltak, a nyakon levasalt rakások képezték a gallért, de később szabott gallért is lehetett látni. A mandzsetta 6-7 cm széles, két gombbal csukódott. A zájmelisorok szépen díszítették a lájbiból kilátszó mellrészt. Pendelyt vettek fel a rövid ingre, vastag házi mismásból vagy pamutszőttesből. Erre borították rá a rokolyát. A fiatalok a piros alapú hímes mintájút, a középkorúak kéket, az idősek feketét szőttek pamutból, a szín mintája benne fekete színű babokból álló apró rózsa- vagy kockaminta volt. A rokolyára derékban pántot varrtak (a pendelybe kötőt húztak bele), rávarrták a rokolya felső, egyenes részét, majd 3 cm széles csipkével ráncolták hozzá a bő rokolyarészt, volt, aki még egy bővebb harmadik részt is toldott hozzá, szintén petrezselyemránccal. Lábszárközépig ért, csipkével vagy bársonyszalaggal az alján. A lájbi a leányoknak piros házi pamutszőttes vagy bársony, az idősebbeké fekete, bársonyszegéllyel és gazdagon zsinórozva. Bébizsinórral, kapcsokkal, fekete bársonyszalaggal fűzték össze a mellen. A rokolyát az ’50-es években rakott szoknyával cserélték fel. A kötény is korhoz és alkalomhoz illő: a leányok, fiatalok ünneplője fehér selyem vagy gyolcs egy-két soros csipkével díszítve, az idősek fekete selyemkötényt viseltek. A viselőkötény karton, kendervászon, ritkán kerek, fodros szabással. Kötöttek gyapjúlájbit, gyapjúszettert, s bundalájbit is varrattak a szűcsnél. Patentharisnyában, nyári ünneplőnek zoknival jártak, a harisnyát gumival rögzítették a térdük felett. Bugyigót az 1950-es évektől varrattak, szárát gumiba húzták. Hárászkendőt viseltek hidegben, s szőrkeszkenyőt kötöttek. Az asszonyok a főkötőt az 1960-as évekig viselték, azután csak fejkendőt. A karöltős ing is csak az 1950-es évektől jött divatba. Szandát viseltek nyáron ünneplőnek. Bocskorszandált főleg férfiak viseltek, otthon készítették, csónak alakú volt, elöl két pánttal, „bebújósra”. A lányok kezdték el itt is a hajlevágást, az asszonyok konty-, fejkendőviselése tovább élt a XX. században.

zájmeli = apró, levarrott lerakások, szegők

mismás = gyapot kenderrel szőve

petrezselyemránc = lapos ránc

szanda = szandál