Az erdélyi népviseletek (27.)

Az Al-Nyárád jobb partján fekszik Cserefalva, amely Orbán Balázs idejében „dohányáról s igen szép leányairól híres” – írja A Székelyföld leírása Viii. kötetében.

A helybeli színjátszó csoport a múlt században

Az Al-Nyárád jobb partján fekszik Cserefalva, amely Orbán Balázs idejében „dohányáról s igen szép leányairól híres” – írja A Székelyföld leírása Viii. kötetében. A férfiviseletre jellemző volt az 1900-as évek közepén, hogy a legények szürke kalapot, a házasok feketét viseltek, s bokrétát sosem tűztek melléje. Húsvéti locsoláskor minden leány a legények mellére „jácintust” tűzött, s csokornyi gyűlt így össze az öntözködés végén. Érdekessége a viseletnek 1900-tól a „félmejjű”, azaz félmellű ing viselése. Az ing végig gombolós volt. A viselőing itt is kender vagy vegyes szövésű háziszőttes, de a félmellű anyaga házi gyapotszőttes, fehér színű. Gallérja keskeny, éppen csak visszatűrt, vagy 5 cm széles, buggyos ujjal, bő ráncokkal és két gombbal a kézelőn. A félmellű varrás azt jelentette, hogy az ing egyik oldalán hat, kézzel varrott, 1 cm szélességű lerakás díszítette. A mellévarrott inget a vállán is lerakták, buggyosra. A mai öregek nagyszüleinek ez volt az ünneplő inge, de 1940-től már újabb jött divatba, a kivágott karöltős, galléros, végig gombolós ing, gyolcsból. A lájbi gyapjú háziszőttes volt, „lapasba” szőtték, azaz egy nyüstbe két szálat tettek, s leveréskor „laposra jött ki”, de szőtték ponyvahímesen és fenyőágasan is. Zsinóroztatták a lájbit, a szürkére is, a feketére is fekete zsinórból kacskaringókat, nyolcas mintákat varrattak Ákosfalván annál, aki minden háziposztót, s főleg harisnyákat készített. 1940-től már nem szőttek az asszonyok gyapjúlájbit, de az öregek halálukig ezt hordták. A harisnya itt is fehér vagy szürke gyapjú háziszőttes volt, de nem díszítették zsinórozással. 1940-től itt is uralkodóvá vált a priccsesnadrág viselése, házi gyapjúból, többféle szürke árnyalatban. Az ujjas is gyapjúszőttes volt, szürke színű. A gyapjút Marosvásárhelyen dürückölték, fenyőágas vagy ponyvahímes mintával készült, ha vékonyabb volt, akkor színesen. Alája télen bundalájbit vettek fel, amit a faluban varrattak. Derékon alul érő bunda is készült házilag. Minden bőrholmi díszítetlen maradt, s a bunda gallér nélkül, magasan csukódott. Télikabátot még az öregek is viseltek a XX. század elején, vásárolt posztóanyagból, s Ákosfalván varratták meg. A lábbeli: munkára bakancs, ünneplőnek fekete kemény szárú bokszcsizma. Nyáron szandált varrtak maguknak, fatalpra két szíjat rögzítve. A férfiviselet itt is tovább élt, mint a női, a kalap, harisnya, priccsesnadrág viselése a XX. század közepén túl is kitartott.