2024. july 1., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Demeterfalva Nyárádszereda közelében, nyugati irányban, a Nyárád mellett fekvő falu, a hajdani Süketfalva és Demeterfalva egyesüléséből keletkezett.

Csipkeszegélyes kötény udvarhelyi mintával


Demeterfalva Nyárádszereda közelében, nyugati irányban, a Nyárád mellett fekvő falu, a hajdani Süketfalva és Demeterfalva egyesüléséből keletkezett.

A férfiviselet itt is a fiataloknál a zöld kalap volt árvalányhajjal, de bokrétát is kaptak a szeretőjüktől a legények húsvétkor és sorozáskor, amit Szeredából vettek, készen. Az idősek csak fekete kalapot hordtak, télen báránybőr sapkát, melyet Szeredából vettek, s oldalt feltűzve viseltek. Az ing a többi nyárádmenti férfiinggel teljesen megegyezik: hasított, kis gallérú, mellévarrott, bő ujjú, kétgombos kézelővel. A lájbi fekete színű, zsinórral díszítve. A háziszőttes harisnyát bársonyszegély díszítette a zsebeknél, s csak a két szélén volt fekete zsinór. A priccsesnadrág az 50–60-as években jelent meg. Az ujjas is háziposztó, a helyi szabó, Adorjáni Sándor varrta a posztóholmikat, aki 20 éve halt meg. Szürke volt az ujjas, fekete vitézkötéssel zsinórozva elöl. A posztót a szeredai malomban dürückölték, a gyapjút is ott fésülték. A bundalájbit Szeredából vették, csak férfiak viselték. Bocskor, bakancs, csizma volt itt is a lábbeli, életkortól és anyagi lehetőségtől függően.

A nők háromsoros, növekvő nagyságú szemekből fűzött, piros, kerek szemű gyöngyöt viseltek. Fejkendőjüket az asszonyok a szeredai hímzőműhelyben varratták meg. Kontyoláskor főkötőt kötöttek, s ünnepnapon a régiek fekete, sötétbarna vagy mogyorószínű selyemanyagból készült, háromujjnyi rojttal szegett kendőt viseltek. A női ing nyakán keskeny, ujjnyi széles, csipkével szegett fodorgallér volt, később a gallér kiszélesedett. A hasított inget a csuklón ráncolták, csipkeszegéllyel. Az ing hasítéka mellett kétfelől 3-4 sor ujjnyi vastagságú lerakás volt a díszítés, csipke nélkül. A tarka vagy fehér selyemblúz gallérja hegyes, mellig lecsüngött, elöl gombolódott. A lájbi háziszőttes, hímes mintájú, keskeny piros-fekete csíkokkal, kockákkal, pettyekkel. Alul bársony szegélyezte, kapcsos volt, bőven díszítve fekete zsinórozással, de kacskaringókkal, nem virágmintákkal. A minta a lájbi hátát is díszítette alulról felfelé, középen. A szélét farkasfogszerű fekete anyag szegte be. Az 1930-as években divatos bársonylájbi fekete volt, keskeny zöld-fekete szalaggal (pántszélesen) egyenesen díszítve. Alsószoknyájuk fodros, csipkés. A szoknya háziszőttes, a lájbival egyező mintájú, alján bársonnyal szegve, derékban pánt ráncolva rávarrva, és a bársonyszegélyen felül zsinórindák voltak, mint a lájbin. A kötény fehér gyolcs, lerakva, levasalva, csipkeszegéllyel, a módosabbaké fehér selyemből készült. Az 1940-es évektől a kötényt pirossal hímezték, feketével körbevarrva (udvarhelyi mintával), két sarkán volt a minta, középen a lány monogramja. A száras cipőt, spanglis cipőt később emelt sarkú csizma váltotta fel. Az anyák karhosszig érő posztó télikabátot szőttek, és hárászkendőt viseltek 1960-ig a nők.

 

* Sajnos, a régi viseletet bemutató fényképeket az adatközlők nem találták a faluban.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató