Az erdélyi népviseletek (20.)

Nyárádselye a Bekecs-tető alatt fekvő nagyobb település, Kendő és Magyarós közelében. Nem könnyű itt adatközlőkre bukkanni, a tárgyi emlék ennél is ritkább. Van egy élő része is a népviseletnek: a lakodalmak vőfélyei és koszorúsleányai felveszik még a székely ruhát, bár a lakodalmas nép közül már senki sincs hagyományosan öltözve.

Fiatal pár az 1920-as évekből

Férfiviselet Nyárádselyében

Nyárádselye a Bekecs-tető alatt fekvő nagyobb település, Kendő és Magyarós közelében. Nem könnyű itt adatközlőkre bukkanni, a tárgyi emlék ennél is ritkább. Van egy élő része is a népviseletnek: a lakodalmak vőfélyei és koszorúsleányai felveszik még a székely ruhát, bár a lakodalmas nép közül már senki sincs hagyományosan öltözve. Állandó tánccsoportjuk nincsen, de alkalmi táncmeghívásokra, ha pl. Zalaegerszegen látják vendégül a falu küldötteit, 5-6 pár, újabban 2-3 még a faluja viseletében mutatja be a székely páros táncokat.

A fiúk itt is zöld kalapot hordtak, s vasárnaponként muskátlivirág-csokrot tettek rá, sorozáskor pedig a szeredai vásárból készen vett gyöngyös-tükrös bokrétát tűzött a kalapjukra a szeretőjük vagy az édesanyjuk. A bokrétát egy éven át, a bevonulásukig ünnepi alkalmakon viselték. A már bemutatott mellévarrott ujjú, kis galléros hasított ing díszszegései mellé itt csipkét is varrtak a fiataloknak, hogy díszítettebb legyen, sőt, az azsúrozás is szokás volt a gyolcsing mellrészén. A lájbi a fiataloknak piros, a házasoknak, időseknek fekete háziszőttesből készült. A piros lájbit fekete zsinór díszítette, ezt az anya szőtte a fiának, s szakemberrel varratta, zsinóroztatta. A harisnyaposztót Parajdon, Kibéden, Deményházán dürückölték, s a fenyőágas vagy ponyvamintás gyapjúszőttes „meglomosodott” tőle. A harisnyát fekete posztószegély díszítette, zsinórminta nem volt rajta. Harisnya most is van több háznál is a faluban. Az ’50-es évektől a fiatalok priccsesnadrággal váltották fel a harisnyát. A háziasszony szőtte az ujjast is, melyet vastag zsinórból vitézkötéssel díszítettek a mellrészen. Télen csak rendes posztólájbit vettek fel alája, bundalájbit nem viseltek, nem öltöztek úgy fel, mint a mai „fázós” fiatalabbak – mondják. Kozsókot, hosszú, földig érő, báránybőr bundát hordtak, s hozzá báránybőr sapkát varrattak Kacsó Gy. Sámuellel, vagy Szeredában készíttették.

Selyében is kemény szárú bokszcsizma volt a téli ünneplő lábbeli, bakancsot viselőnek készen vettek, bocskort gumiból varrt Kusztos Sándor, s ebbe posztókapcát tekertek a lábukra.

Mint említettem, ma lakodalmakra veszik elő a vőfélyek a régi ruhákat, de ha az illetőnek nincs fehér harisnyája, még az öltöny pantallónadrágjához is felveszi a piros lájbit fehér inggel, s a kabátot nem használják.