2021. december 2., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Tündérek, táltosok, prikulicsok

A Kairosz Kiadó gondozásában látott napvilágot Magyar Zoltánnak, a budapesti székhelyű Néprajztudományi Intézet tudományos főmunkatársának közel kétezer oldal terjedelmű, négykötetes műve Erdélyi magyar hiedelemmonda-katalógus címmel. A folklórkutató szerző neve bizonyára nem ismeretlen az erdélyi olvasók számára, hiszen számos, az erdélyi folklórt megörökítő mese- és mondakötete jelent meg az utóbbi másfél évtizedben (pl. Népmondák a Kis-Küküllő mentén, 2005; Népmondák Erdély szívében, 2008; Hunyad megyei népmondák, 2009; Csinódi népköltészet, 2009; Erdővidéki népmondák, 2011; Mezőségi népmondák, 2012). 





Magyar Zoltán fáradhatatlan kutatóként és gyűjtőként bejárta Erdély és a Partium magyarlakta vidékeinek majd’ minden szegletét, és ama utolsó órában még olyan mennyiségű és minőségű népköltészeti hagyományanyagot sikerült feljegyeznie, amely csak Kriza János és gyűjtőkörének teljesítményével vagy Kallós Zoltán munkásságával vethető össze. E néprajzi gyűjtőutak tudományos hozadéka és végcélja az a küllemében is rendkívül szép és elegáns lexikonszerű négy kötet, amely remélhetőleg hamarosan a főbb romániai magyar könyvtárakba is eljut, és olvasható lesz. 

E könyvsorozat a maga nemében világszínvonalú tudományos mű, mindazonáltal rendkívül olvasmányos is, hiszen a lapjain ezerszámra sorakoznak típus- és motívumindex formájában az erdélyi magyar szájhagyományban élő (vagy valaha létezett) különleges történetek. Az első kötetben a halál és a halottak témakörének mondái, a túlvilágjárásról szóló mondaszövegek, a különféle természetfeletti lények (kísértet, ördög, lidérc, betegségdémon, vadleány, óriás, tündér, szépasszony, bányaszellem). A második kötetet teljes egészében a természetfeletti, mágikus erővel és képességgel bíró emberekről (boszorkány, táltos, garabonciás, néző, román pap stb.) szóló mondák rendszerezett tartalmi kivonatai töltik meg, míg a harmadik kötetet olyan egyéb folklórtémák, melyek szintén jellegzetes részei az erdélyi magyar folklórkincsnek (prikulics, mitikus állatok és növények, rontás és csinálmány, ufó, igézet). A kézikönyvsorozat utolsó kötetében a szerző a mondákban szereplő motívumokat mutatja be, valamint élvezetes, gördülékeny stílusú tanulmányban az általa bemutatott, megörökített hagyományokat tekinti át ismeretterjesztő jelleggel. 

Az Erdélyi magyar hiedelemmonda-katalógus sok tekintetben folytatása a szerző három évvel korábbi, 12 kötetes (!) kézikönyvsorozatának (A magyar történeti mondák katalógusa), amelyben a magyar népi történelmi emlékezet világát foglalta össze enciklopédikus igénnyel. 

Erdélyi magyar népmondák, köztük nagy számban kincsmondák, számottevő részét képezték már annak a műnek is. Ez a mostani kézikönyv azonban csakis az erdélyi kulturális örökségből merít, illetve azt mutatja be, és ennyiben saját „gyermeke” e nagy múltú nemzeti közösségnek. Érdemes fellapozni, hiszen alig van olyan erdélyi magyarlakta község, amely ne szerepelne nevesítetten is (az ott feljegyzett mondák által) a négy kötet valamelyikében. 

Tudományos jellege ellenére is szórakoztató olvasmány, honismereti haszna pedig szinte felbecsülhetetlen. 

(Magyar Zoltán: Erdélyi magyar hiedelemmonda-katalógus. Típus- és motívumindex I–IV. Budapest, Kairosz Kiadó, 2021. 1995 oldal: I. A természetfeletti világ. 629 oldal; II. Természetfeletti tudással és képességgel rendelkező emberek. 496 oldal; III. Egyéb mondák és   bibliográfia. 394 oldal; IV. Index, konkordancia, tanulmányok. 476 oldal.) 

Lazsádi László