Közzétették kedden a küszöbön álló költségvetés-kiigazítás adatait. Ebből már elsőre látszik, hogy a leköszönt kormány amolyan minden mindegy alapon futott neki az idei esztendőnek, mintha eleve arra készült volna, hogy nem neki kell majd elszámolni a hiánnyal. A nagyobb gond nem is ezzel van, a politikai számlát majd rendezik azok, akiknek ez a dolguk, de a következmények már az adófizetőknek is fájhatnak.
Kezdve azzal, hogy ha 4,3 százalékos költségvetési hiánnyal zárul az esztendő, akkor az az érvényes nemzetközi szabályok értelmében tetemes büntetést is jelenthet az országnak, amit adott esetben nem a kormányosok fizetnek meg. Ha tényleg kiróják, mert egy ilyen eljárás indítása is politikai döntést feltételez, megeshet, hogy a néppárti irányítású brüsszeli gépezet eltekint a bírságtól, mert volt már példa rá az utóbbi évtizedben, hogy nem indítottak túlzottdeficit-eljárást a 3 százalékos hiányhatárt átlépő tagállamokkal szemben, ha azok meg tudták indokolni, hogy miért nagyobb az államháztartási hiányuk a maastrichti egyezményben lefektetett határértéknél.
De nem is ez a bírság lenne a nagyobbik gond. Az adatokból az látszik, hogy az oktatási, a szállítási és a mezőgazdasági tárcák milliárdos nagyságrendű alapokat veszítenek, hogy a szociális juttatásokra és a helyi fejlesztési projektek törlesztetlen számláira jusson pénz. Nyilván, mindenki megérdemli a tisztességes megélhetést szavatoló nyugdíjat vagy más járandóságot, csakhogy egy valódi parlamenti háttér nélküli kormányzatnak esélye sincs kiegyensúlyozni például a nyugdíjalapokat, eltörölni az utóbbi években számlálatlanul osztott, speciálisnál különlegesebb óriási nyugdíjakat, mert ahhoz törvényt kellene módosítani, amire nincs lehetőségük. Pedig érdekes lenne látni, hogy az ilyen politikai preferenciák alapján kiosztott óriási összegekből hány tisztességes munkában megőszült kisnyugdíjas járandóságát lehetne elfogadható szintre hozni. Anélkül, hogy erre az oktatástól kelljen milliárdokat elvenni, attól a területtől, ahol a holnap és a holnapután nyugdíjasainak járandóságát is befizető munkavállaló kéne képződjön. Vagy a szállítástól és a mezőgazdaságtól, ahol építkezni és fejleszteni kellene, nem utolsósorban azért, hogy az államnak is több bevétele származzék belőle. Persze, csak amellett, hogy a fejlesztéseknek több és jobban fizetett munkahelyet kéne teremtenie, hogy legalább meg lehessen próbálni a milliós nagyságrendű kivándorlás fékezését. De a lényegi bajok kezelésével egy ilyen tűzoltó kormány, mint a mostani, meg sem próbálkozhat. Csak megihatja azt a feketelevest, amit mások főztek neki, miközben a felelősök az árnyékban szövögethetik büntetlenül a holnapi újabb hatalomszerzést célzó terveiket.
