Véget ért a hétvége, és vele együtt hamarosan búcsúzunk a nyári szezontól. De milyen nyári szezontól! A kétévnyi, járvány okozta kényszerű önelzárás után, a háború és az általa okozott infláció árnyékában ugyan, de végre ismét felszabadultan nyaralhatott mindenki, akár elutazott valahova, akár nem. És azok, akik nem utaztak el, mert nem volt rá idő, pénz vagy lehetőség, sem csalatkoztak, hiszen történt egy s más olyan dolog a városban, amely ideiglenesen elfeledtette velük, hogy idén itthon ragadtak. Az ilyen jellegű, a hétköznapok szürkeségéből és álmos rutinjából sikeresen kiemelő eseménysorozatok legutóbbika a Vásárhelyi Forgatag volt, amely a múlt héten megmozgatta a várost. És valóban megmozgatta, hiszen a szervezők, valamint objektív véleményünk szerint is az eddigi legsikeresebb Forgatagon vehettünk részt, amely végre nem az olyan, a száműzötteknek félszájjal odavetett helyszíneken került megrendezésre, mint a Maros-part vagy a Liget, hanem méltó helyén, a felújított marosvásárhelyi várban. Most minden passzolt: a várbeli programok, a Vár sétányon felállított kézművesvásár és lacikonyha, a vár közvetlen szomszédságában lévő Borudvar, nem kellett kilométereket gyalogolni egész nap, hogy részt vehessünk azokon a programokon, amelyekre kíváncsiak voltunk. És mindezt megfejelte, neki értelmet, tartalmat és életet adott az a színes sokadalom, amely belakta ezeket a tereket.
Színes sokadalom a lehető legjobb értelemben. Mert tőlü(n)k nem kellett félteni a várat. Nem rongált meg senki semmit. Nem maradt szemét utánu(n)k a gyepen. Nem pisilte le senki a múzeum falát, és az esti koncertekre sem a részegen böffentgető, tökmagköppentő fogatlanok hordája özönlött be a várkapun ingyensörre várva. Pár évvel ezelőtt, egy másik vásárhelyi tömegrendezvényen még ez volt a norma. Most azonban nem. A Forgatag, jó híréhez méltón, ezúttal is megmutatta, hogy a legkisebbektől a legidősebbekig van egy olyan kritikus tömeg Marosvásárhelyen, amely civilizált, amelyet érdekel a kultúra, az irodalom, a színház, a népi művészetek, amely nagyszerűen tud bulizni, maga után pedig rendet rak. Mind a várbeli koncerteken, mind a Borudvar hagyományosan nagyszerű hangulatú estjein folyamatosan mozgott, cserélődött a tömeg, változtak a gyakran egymást átfedő asztaltársaságok, de mindenki barátságos volt mindenkivel, mert érződött, hogy a Forgatagot azonos értékrenddel bíró társadalmi rétegek látogatják, végzettségtől vagy politikai beállítottságtól függetlenül. Ennek az azonos értékrendnek az alapja pedig a civilizációba, az otthoni hét év fontosságába vetett hit, amely társult a hagyományos erdélyi széleslátókörűséggel – a szervezők munkája mellett ennek (is) köszönhetően volt annyira színes, otthonos, a hatalmas tömeg ellenére abszolút családias és családbarát, érdekes és tartalmas ez a Forgatag. Bárhol, ahol megfordultunk, az egymásra való odafigyelés, a szép szó, a barátságos hozzáállás jellemezte e színes sokadalmat, ahol mindenki úgy érezhette, hogy együvé tartozik. Ékes példája ennek a Borudvarban egymást váltó asztaltársaságok gyakori összebarátkozása vagy a várban lazázó fiatal családok kedves ismerkedése. És valahol ez a Forgatag lényege, erre éreztek rá a szervezők is, akik olyan programokat illesztettek a műsorrendbe, amelyek a populáris, a népi és a magas kultúrát is szolgálták – folyamatosan és közérthetően, mindenki számára érdekesen. Így mindenki megtalálta a maga helyét ebben a színes Forgatagban és adta át magát az együvé tartozás érzésének – civilizáltan, jókedvűen. A felújított történelmi helyszínek pedig tovább emelték ezt az érzést, e sorok súlyosan dromomán írója, aki számos hasonló eseményen vett részt a világ megannyi táján, pedig azt nyugtázta elégedetten: éppen olyan itt minden, mint Nyugaton. A környezet, az emberek, a civilizációs szint, a programok, a kínálat, minden, ami számít – egy pár napig egy jobb világban érezhettük magunkat.
Gratulálunk a szervezőknek és a közönségnek is azért a kölcsönös tiszteletért, amelyet egymás iránt mutattak, amelynek mindig egyértelműnek kellene lennie, ám amely a mai világban már szinte csak a rég letűnt társadalmi normák fiktív múzeumában található. Köszönjük, hogy ismét kihozták a történelem pora által lepett pannók mögül.
