Ha valakinek olyan ellenségei vannak, mint a szociáldemokratáknak az államelnök, barátokra már nincs is szüksége a boldogsághoz. Az elnök már egy jó ideje minden megszólalásában támadja a szocdemeket, de öt év leforgása alatt immár harmadszor készül megmenteni a bőrüket. Nem felejti el, hogy kitől is kapott ő meghívót a nagypolitika színpadára.
Az első segítő jobb a Colectiv-tragédia után érkezett, amikor az épp kormányon levő szocdemek népszerűsége már igencsak leszálló ágban volt. Kapóra jött nekik, hogy ellenzékbe vonulhattak, és kényelmesen kritizálhatták a kormányrúdhoz valójában áldozati báránynak odaállított technokrata kormányt. Meg is erősödtek, alig egy évvel később már taroltak a következő parlamenti választásokon. Eltelt az új ciklusból is három év, a bajszos báró regnálása alatt a pártnak sikerült megfeleznie a saját népszerűségét a tavalyi európai parlamenti választásokkor. Ráadásul az addigi gazdasági ámokfutásuk már jól megágyazott egy igazán látványos bukásnak. És ekkor jött a második segítő jobb. A frissen újraválasztott elnök kinyitotta a csapdát, kiengedte belőle a szorult helyzetben levő szocikat, és beültette a helyükre a „saját” liberálisait. Akiknek ebben a helyzetben még akkor is megkopott volna a népszerűségük, ha amúgy kiváló munkát végeztek volna a magunk mögött hagyott évnyi időben, de már csak a vírushelyzet kezelésében is követtek el annyi hibát, hogy csoda, hogy csak ennyit csökkent a támogatottságuk. No, de közben a szociáldemokratáknak egyebet sem kellett tenniük, mint a civil jóindulatból is botladozó liberális legényeken köszörülni a nyelvüket, alig egy év alatt a felét visszaszerezték az elvesztett támogatottságuknak, és ismét megnyerték a választásokat. Ebben kicsit segíthetett nekik az is, hogy csendben a parlamenti listáikra toborozták a vezető vírusszakértőket, ha már a gazdaságpolitikához nem, a politikai marketinghez legalább értenek.
Most meg, noha a szocdemek nyertek, az elnök fejében meg sem fordul, hogy talán őket kéne megbízni a kormányalakítással. Nem, ő megint a „saját” liberálisait akarja helyzetbe hozni, és az áldozati bárány, aki a tükörben megint vezérkosnak látja magát, már be is jelentkezett a kormányfői szerepre. Most még szép az élet, de nem kell sok az ébredésig, mert a következő kormánynak elkerülhetetlenül népszerűtlen intézkedéseket kell majd hoznia, és ez az osztogatáshoz szoktatott választók előtt nagyon hamar lejáratja majd őket. A szociknak meg egyebet sem kell tenni, mint páholyból nézni, amint a kormány hősiesen a saját kardjába dől. Hacsak valami csoda nem esik, 2024-ben ismét agyonnyerik magukat. És nem lepne meg, ha utána fikuszra cserélnék a rózsát a pártcímerben.
