Egy ország, egy társadalom erkölcsi fejlettségét tükrözi, hogy milyen módon nyújt segítséget hátrányos helyzetbe került polgárainak.
Egy ország, egy társadalom erkölcsi fejlettségét tükrözi, hogy milyen módon nyújt segítséget hátrányos helyzetbe került polgárainak. Egy egészségügyi rendszer korszerűségét jelzi, hogy baleset, műtét, heveny vagy újra fellángolt krónikus betegség nyomán milyen szervezeti keretek között, milyen hatékonysággal tud segíteni azokon a betegeken, akik a kialakult kisebb vagy nagyobb fogyatékosságukat kell legyőzzék, s a megőrzött képességek szakszerű fejlesztésével önállóságukat kell részben vagy egészen visszanyerjék. Ez a feltétele ugyanis, hogy vissza tudjanak illeszkedni a családba, a munkahelyre, a társadalomba. Valójában a rehabilitációról van szó (román nyelven recuperare), amihez sajátos módszerekre, több szakterület képviselőinek csoportos munkájára, egyénre szabott kezelésre van szükség az egészségügyi ellátás minden szintjén. Mindezt a sokat hangoztatott egészségügyi protokollok, kezelési útmutatók az uniós országoknak pontosan előírják, csak a mi sokat dicsért állami egészségügyi rendszerünkben tesznek úgy, mintha nem is létezne.
Ezek a gondolatok jártak a fejemben, amikor örömmel vettem rész az elmúlt hét végén a marosvásárhelyi Rheum Care Alapítvány új hidroterápiás és fektető részlegének a megnyitóján. Ami óriási erőfeszítéssel készült el azoknak a szakembereknek a magánkezdeményezése nyomán, akik megérték azt az időszakot, amikor Marosvásárhely a rehabilitációs orvoslás jó hírű súlypontjának számított romániai viszonylatban. A rendszerváltás után fordult a helyzet, amikor az eladósodott megyei kórház-igazgatóság koloncnak tekintette a rehabilitációs egységek működtetését, s hagyta őket tönkremenni, hogy végleg felszámolhassa. Adott időszakban három helyszínen volt lehetőség a rehabilitációra Marosvásárhelyen. A megyei sürgősségi kórházban volt a központ fevő- és járóbeteg-ellátással, alegységként működött a Ligetben levő részleg, s a 2-es poliklinikán is fogadták a járóbetegeket. Ma is emlékszem a kórház egykori gazdasági igazgatójának gúnyos megjegyzésére, amikor az utóbb említett egység megtartása és korszerűsítése melletti érvekre azzal válaszolt, hogy van elég fürdőhely Romániában, menjen oda, akinek kezelésre van szüksége. Csakhogy egy ortopédiai műtét, súlyos trauma, gerincsérülés, szélütés utáni kisebb-nagyobb fokú bénulás, degeneratív mozgásszervi betegség esetén, amikor azonnali, hosszan tartó rehabilitációra van szükség, hány család tudja megengedni, hogy hónapokig, évekig egy fürdőhelyen tartózkodjék, vagy magánegységekben fizessen az ellátásért éveken át?
A másik fontos szempont, hogy a rehabilitációt adott esetekben már az akut ellátás során meg kell kezdeni, tehát még a kórházban, az időveszteség ugyanis rontja a lehetőségeket. Bénult betegeknél például azonnal meg kellene oldani a nyomáspontok tehermentesítését, a bénult izomzat átmozgatását a felfekvések elkerüléséért, valamint a kommunikációs és nyelési problémák enyhítését. De sorolhatnánk a súlyos agysérülteket, a tüdőbetegeket és gyermekeket is, akiknél a veleszületett vagy szerzett idegrendszeri károsodás, fejlődési rendellenességek, traumák utáni állapoton kellene az uniós szinten is megszabott rehabilitációs kezelési útmutatók alapján segíteni. Ehelyett a kórházakban – a rájuk kényszerített takarékossági szempontok miatt – az a cél, hogy minél hamarabb kiengedjék a beteget, kínlódjon csak vele a család, hordozza valamelyik alapítványi központba. Az egekbe magasztalt marosvásárhelyi egészségügyi ellátórendszerben még a terve sem létezik egy olyan rehabilitációs kórháznak, amelyet az egészségbiztosítás finanszíroz. Miközben hangzatos egészségügyi beavatkozások történnek, a megelőzés és a rehabilitáció továbbra is fekete báránynak számít. Bár mi itt Marosvásárhelyen szerencsésebbek vagyunk, mint sok más települése az országnak, mivel a Procardia Alapítvány évek óta felvállalta és végzi a szívbetegek, utóbb a mozgásszervi betegek rehabilitációját, a Rheum Care a mozgásszervi, a bénult betegekét és gyermekekét, továbbá más fizioterápiai kezelésre szakosodott magánkezdeményezések is működnek. De azt, ami az első órákban, napokban az állami rendszerben kimarad, később nagyon nehéz vagy már be sem lehet pótolni.
