Az asztrológus válaszol
2013-06-05 13:23:47
- Tóth Sándor
A Nap az Ikrek jegyének közepén jár égi útján. Aki kissé bepillantott az asztrológia rendszerébe, tudja, hogy ebben a jegyben a Merkúr planéta uralkodik.
Mottó: Fenti világ csillagtükre üzenetet küld a Földre:
„Megtestesült szellemember, sorsod legyen édes teher!”
Kedves Olvasók!
A Nap az Ikrek jegyének közepén jár égi útján. Aki kissé bepillantott az asztrológia rendszerébe, tudja, hogy ebben a jegyben a Merkúr planéta uralkodik. A görög mitológia Mercuriust Hermészként ismeri. Ő tartózkodik legközelebb a Naphoz, ezért csak naplementekor és hajnalban látható. A fizikai világban fellelhető relatív közelség mitológiai analógiával is igazolható. A történet a következő: a kis Hermész egynapos csecsemőként ellopja Apollón napisten teheneit, és útközben egy teknős páncéljára erősíti egy tehén beleit, megalkotva a lírát. Amikor kiderül a turpisság, az istenek haragra gerjednek, de a kisded Hermész játéka a lírán elvarázsolja Apollónt, akinek a szíve meglágyul, és elcseréli a hangszert az eltulajdonított tehéncsordára. Később elkészít egy furulyát, amiért a napisten varázserejű aranypálcáját adja cserébe. A csalafinta kisded Apollón közeli barátjává válik „földön és égen”. Hermészt képességei apja, Zeusz isteni világára predesztinálják. Amikor felkerül az Olümposzra, az istenek hírnöke lesz, de őt tartják a pásztorok, utazók, kereskedők, tolvajok és az irodalom istenének is. Az ő találmányának tartják az ábécét, a számokat és a mértékegységeket.
Hermész nagyon elfoglalt isten volt, ezért arra sem ért rá, hogy megnősüljön. Egy pillanatra se féltsük őt, voltak kapcsolatai az ellenkező nemmel, és leszármazottairól is tud a mitológia, bár korántsem volt annyira termékeny, mint többi olümposzi társa. A racionalitás és a szerelem nehezen hozható közös nevezőre. Aki észnél van, az nem lesz szerelmes, aki pedig szerelmes, az elveszíti a józan ítélőképességét. Kierkegaard azt mondja: „ha szerelmes vagy, megbánod. Ha nem vagy szerelmes, azt is megbánod. Ha szerelmes vagy, ha nem vagy szerelmes: így is, úgy is megbánod.” Szóval nehéz ügy, de drukkolunk a nyájas olvasónak, hogy túljusson ezen az ősdilemmán.
Az írók, újságírók is Hermészhez fohászkodhatnak, ha érdekeset, izgalmasat, változatosat, figyelemfelkeltőt szeretnének írni. Némelyekre igencsak ráférne. A média az elsekélyesedés, a szenzációhajhászás, a sokkolás útját járja, mert az utóbbi években az olvasók, hallgatók, nézők ingerküszöbe kitágult. Itt van egy jellegzetes példa: Erőss Zsolt halála. Szinte minden valamirevaló média- és közszereplő megszólalt, ügyet kreált, minősítgette a történetet és az embert. Egyesek azt írták, hogy felelőtlen, egoista volt, mert nem gondolt a gyerekeire. Mások nemzeti hősnek állítják be, mert első magyarként jutott fel a világ tetejére. Mindenkinek igaza van, mert az egója perspektívájából azt látja, ahol éppen tart. A halál tükrében ki-ki felfedezheti saját képmását.
Erőss Zsolt egoista volt és önző, mert enélkül nem lehetett volna híres hegymászó, aki beírta magát a Himalája hőseinek aranykönyvébe. Sokat tett a magyar és székely nemzetért? Igen, mert a zászlóinkkal minket is feljuttatott a legmagasabb csúcsokra. Ezért is érezzük, hogy egy részünk belehalt, és ott fekszik az örök hó birodalmában. Szenvedélyes és fanatikus volt, mert e tűz nélkül nem lehet csúcsokat ostromolni. Erőss Zsolt különleges volt. Rendíthetetlen és tudatos. Nem félt a haláltól, mert már néhányszor találkozott vele. Május 21-én kézen fogta, és vele ment, mert eljött az ideje. Most égi dimenziókat ostromol, és ott is mosolyogva araszol. A porhüvelye pedig a számára legszentebb hegyen nyugszik.
Továbbra is várom kérdéseiket, kéréseiket, észrevételeiket, véleményüket az asztros@yahoo.com címen. Vigyázzanak egymásra!
