2024. july 1., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az asztrológus válaszol

Január 19-én, szombaton este a Nap belépett a Vízöntő jegyébe.

Mottó: Fenti világ csillagtükre üzenetet küld a Földre:

„Megtestesült szellemember, sorsod legyen édes teher!”

 

Kedves Olvasók!

Január 19-én, szombaton este a Nap belépett a Vízöntő jegyébe. Az uralkodó itt is Szaturnusz, a nagyúr, az Olümposzi istenek egy részének ősapja, aki, lassan de biztosan forgatja a földi idő kerekét. Ehhez a jegyhez tartozik Uranosz is, aki a görög mitológiában Szaturnusz atyja volt, és akit fia fosztott meg hatalmától. Zsarnok volt mindkettő, az alma nem esett messze a fájától. Mi mégis az idő múlásától félünk, mert születésünkkor a tér-idő dimenziójába kerülve, testet öltve, egót növesztve szaladgálunk vágyaink üzemanyagát égetve valamerre, amit úgy hívunk: halál. Szaturnusz a kezdet és a vég, a kapu, amely az élet színpadán való szereplésünknek korlátot szab. A jó öreg Shakespeare mondta: „Színház az egész világ/Melyben a férfi és nő csupán szereplő./Bejönnek ők, majd kimennek/és mindenkinek más-más szerep jut./” Mi mégis Uranoszra sóvárgunk. Át akarjuk lépni a korlátainkat, meg akarunk mindent változtatni, ami tradicionális, amit ósdinak hiszünk és észre sem vesszük, hogy a fürdővízzel kiöntjük a gyereket is. Mert a hagyományban olyan értékek rejlenek, olyan örök igazságok, amelyeket vétek megsemmisíteni. A néphagyományt, őseink értékeit megőrizni, melyet régen szülőről gyerekre hagyományoztak, már nem divat. Egyszerűbbnek tűnik az új hatalom istenei előtt leborulni, pedig már Ady is figyelmeztetett minket erre „A disznófejű nagyúr” című versében. A világ hanyatlik, az új dekadencia végigmaszatolja a XXI. századot. Ürülékből, preparált emberi testekből, és más „nemes anyagokból” dolgoznak egyes művészek, és ezt kiállításokon mutogatják a nagyérdeműnek. Van, akit sokkol, van, akit felháborít, és van, aki azt mondja: ez is belefér ebbe a furcsa, szétzilált világba. Mert hát a határ a csillagos ég. Van, aki provokál, mert van, akiket provokálhat. A bárgyú, szolgalelkű, kisemmizett, eladósított néptömegek csak hümmögnek, sopánkodnak, szárnyaszegett madarakként ücsörögnek kiszáradófélben lévő faviláguk ágain, és reménykednek, hogy az Úristen nem küld rájuk olyan hideg fuvallatokat, melyek fagyhalált okoznak. Műanyag világunk penészes szemétdombján kukázunk, mert a hitünket is elvesztettük, hogy majd jön egy jobb világ.
Az a világ, amelyet a francia forradalom hajdanán ígéret-
ként a zászlajára tűzött:
„szabadság, egyenlőség, testvériség”. Egy görög bölcs, aki ismerte az ember természetét, azt mondta: „ember embernek farkasa.” Sajnos, ez a megállapítás hamis. Mert ha farkasok lennénk, akkor a vér ősi törvénye szerint nem tudnánk egymást tönkretenni. A farkasok szociálisan érzékeny állatok, akik törődnek egymással, kis közösségekben, „falkákban” élnek, amelyben minden egyednek meghatározó szerepe van. És, ha ösztöneik felülkerekednek és harcolnak, akkor a győztes megkíméli a vesztest. Azt hiszem, hogy ha őszintén szembenézünk a valósággal, akkor irigykedve nézegethetjük a farkasokat, erdeink büszke, szabad „nemzetségét”.

Az ember fizikai adottságainak hiányosságát a rendkívül fejlett agyával pótolta. Olyan eszközöket gyártott, amelyek felgyorsították az életét, meghosszabbították végtagjait, kiterjesztették elsatnyult érzékszerveit. Belelát a mikrokozmosz rejtelmeibe, és kitekint a makrokozmosz végtelenébe. Rájött, hogy milyen óriás a kisvilágban, és milyen törpe a nagyvilágban. Megszüntette az ókori világ távolságait, pár óra alatt kontinenseket repül át. Az internet segítségével a másodperc töredéke alatt leveleket küldözget, videotelefonon beszélget akár több ezer mérföldre került ismerősével, rokonával. És ezzel a kozmikus gyorsulással, ezzel a felfoghatatlan sebességgel tulajdonképpen egy dolgot valósítottunk meg: távol kerültünk egymástól. Nagyon távol. Modern hajótöröttekként kémleljük a horizontot a saját kis szigetünk magaslatáról. És annyira belefeledkezünk kicsinyes játékainkba, hogy azt sem vesszük észre, hogy a sivatagot mi teremtettük, és az életen úgy robogunk át, hogy mindennapos csodáit észre sem vesszük.

Továbbra is várom leveleiket, kérdéseiket, kéréseiket az asztros@yahoo.com címre. Vigyázzanak egymásra!

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató