Az asztrológus válaszol
2012-12-19 15:06:01
- Tóth Sándor
Pénteken, december 21-én a Nap belép a Bak jegyébe. Így is lenne rendjén, mivel minden évben megtörténik ez az esemény. A feltételes módot nem véletlenül használtam. Az idén, 2012. december 21-én nem „átlagos” dátummal van dolgunk.
Mottó: Fenti világ csillagtükre üzenetet küld a Földre:
„Megtestesült szellemember, sorsod legyen édes teher!”
Kedves Olvasók!
Pénteken, december 21-én a Nap belép a Bak jegyébe. Így is lenne rendjén, mivel minden évben megtörténik ez az esemény. A feltételes módot nem véletlenül használtam. Az idén, 2012. december 21-én nem „átlagos” dátummal van dolgunk. Bizonyosan önök is hallották, hogy most ér véget a maja naptár. És ha náluk véget ér, akkor bizony világvége lesz! Bár az ő civilizációjuk már lassan a mítoszok ködfelhőjébe vész, és számukra már régóta bekövetkezett a fizikai megsemmisülés. Ez a rémhír, nevezzük egyszerűen kacsának, elterjedt a világban. Mert valami döbbenetes, valami félelmetes, ahogy Csipike mondaná, „elrettentő példára” szükségünk van. Néhány ide vágó cikket és jóslatot elolvastam, és az a dilemmám, hogy nem tudom, mitől féljek a leginkább? Az Északi-sark jegének elolvadásától, ami miatt özönvíz lesz? A napfolt-tevékenységtől, a napkitörésektől, melyek félelmetes következményekkel járnak? A föld mágneses terének a teljes átalakulásától? Elektromágneses viharok teszik tönkre az emberiség kommunikációját? Megbénulnak a műholdak, az áramszolgáltatás? Eljön a teljes sötétség? Vagy az a titokzatos Nibiru bolygó, mely kozmikus katasztrófát okoz a Naprendszerünkben? Ebből a szerény felsorolásomból megérthetik, hogy miért váltam döntésképtelenné. És egy kicsit kételkedőnek tűnök. Vagy talán nagyon. Van, aki felspájzolt egy komolyabb készletet a túléléshez, ami biztos, az biztos alapon. Bevallom, nekem kissé nagyobb a gyertyakészletem, mert a téli estéken jó gyertyát gyújtani. Főleg az adventi időszakban. Eljött az idő arra, hogy lassítsunk a hétköznapi tempón. Hogy befele forduljunk, és megéljük a várakozás nyugalmát.
Az embernek akkor van a legnagyobb szüksége támogatásra, reményre, amikor úgy érzi, hogy nem látja az utat, magára maradt gondjaival, bajaival és félelmeivel. A tudatos embernek, annak, akinek erős a hite: könnyebb. Bár ő is néha elbizonytalanodik, de ez az állapot csak rövid ideig tart, mert tudja, hogy a nehézség, a megpróbáltatás is mulandó, és helye, értelme van az életében. A sors tanításai néha fájdalmasak, de nem kérdőjelezi meg a jogosságukat, a szükségszerűségüket, mert tudja, hogy egy folyamat végeredményei, egy régebbi döntés következményei. Az okozat feltételezi az okot, véletlenek nincsenek.
Karácsonykor Jézus születését ünnepeljük. Az isteni gyermek, a megváltó jászolban születik, nem puccos királyi udvarban. A napkeleti bölcsek, a háromkirályok: Gáspár, Menyhért és Boldizsár mégis rátalálnak, és átadják ajándékaikat. Ők, akik a spirituális tudás birtokosai, meghajolnak az üdvözítő előtt, mert tudják azt, amit akkor még kevesen: hogy a legnagyobb ember is mennyire parányi Isten színe előtt.
Jézus születését egy fényes „csillag” jelezte. Ez, ha rekonstruáljuk az akkori égi térképet, a Szaturnusz és Jupiter együttállása lehetett. A jelentése pedig az, hogy olyan valaki születik, aki képes felvállalni, elfogadni és beteljesíteni a sorsfeladatát. Azért jött, hogy tanítson, és személyes példát mutasson azoknak, akik az ő útját választják. A 12 tanítványa analóg a 12 állatövi jeggyel, és képviselik a mindenkori emberiség archetípusait. Mindeniküknek fontos és meghatározó szerep jutott Pétertől Júdásig. Jézus kereszténysége az önfeláldozásról, a hit által megtapasztalható biztonságról, a hitelességről, az isteni gondoskodásról, a gyermeki lélek megőrzéséről, a szolgálatról, a szeretetről, a halál és újjászületés kérdéséről, a tiszta erkölcsről, és igazi célokról, az emberi közösség fontosságáról, és az egység megtapasztalásáról szól. Nekünk is „csak ennyi” tanulnivalónk lenne, amíg a földi világban tevékenykedünk. Nem kis feladat, de a bennünk élő isteni fény eligazítást ad. A belépési kódot mindannyian ismerjük, melyet Jézus adott nekünk ajándékba, és mely röviden így hangzik: „Legyen meg a Te akaratod, miként a mennyben, azonképpen a Földön is!”
Engedjék meg, hogy elbúcsúzzam önöktől, és megköszönjem azoknak a kedves olvasóknak, akik megtiszteltek a bizalmukkal, és részt vettek a rovat örömeiben és fájdalmaiban. Higgyék el, ha lehetne, akkor csak szépet, jót és kellemeset válaszolnék. De már eléggé ismernek ahhoz, hogy tudják: ezt mégsem tehetem. Arra vállalkoztam, és ezentúl is azon leszek, hogy igazat írjak és mondjak, mert az életúton ez az, ami előre mutat. Az üszkösödő sebet akkor is érdemes mielőbb kimetszeni, ha tudjuk, hogy az nagyon fájdalmas. És ha már itt tartunk, azoknak a „sorssebész” tanítványaimnak is köszönöm, hogy nem futamodtak meg, és kitartottak mellettem, akik havonta hallgatnak, és igyekeznek megérteni és beépíteni az asztrológia szimbólumrendszerét. Külön köszönet azoknak, akik részt vettek az előadásaimon, és élővé tették kapcsolatunkat.
Áldott karácsonyt és szellemi felismerésekben gazdag, lelki megélésekben teljes, fizikai örömökkel fűszerezett boldog új évet kívánok kedves olvasóimnak!
Jövőre is várom a kérdéseiket, kéréseiket, észrevételeiket az asztros@yahoo.com címen. Vigyázzanak egymásra!
