Az asztrológus válaszol
Június 21-én a Nap belépett a Rák jegyébe, ami annyit jelent, hogy asztrológiai és csillagászati szempontból nézve megkezdődött a nyár. A IV. jegy uralkodó bolygója a Hold, Földünk legközelebbi kísérője.
Mottó: Fenti világ csillagtükre, üzenetet küld a Földre:
„Megtestesült szellemember, sorsod legyen édes teher!”
Kedves Olvasók!
Június 21-én a Nap belépett a Rák jegyébe, ami annyit jelent, hogy asztrológiai és csillagászati szempontból nézve megkezdődött a nyár. A IV. jegy uralkodó bolygója a Hold, Földünk legközelebbi kísérője. Sokan dörzsölgetik a tenyerüket a materialista táborban, hogy lám-lám, ezek a „kuruzslók” bolygónak titulálják azt, ami „csak” egy egyszerű hold. Persze, aki kissé tájékozottabb az asztrológia szimbólumrendszerében tudja, hogy itt ősprincípiumokról, planétákról van szó, és az évezredes hagyomány hajója nem kap léket attól, hogy a tudomány más módon „gondolkodik”. Személy szerint elfogadom a „másságot” minden szinten. Ha nem ezt tenném, akkor megtagadnám egy olyan bolygó létjogosultságát, amit Uránusznak nevezünk. A Rák-princípium a szó nemes értelmében, a gondoskodásról, a családról, a gyermekekről, az otthonról, és nem utolsósorban a hazáról szól. Arról a hazáról, melyben otthon érezzük magunkat, amelyet védünk, óvunk, szeretünk. Amelynek sorsát aggódva figyeljük. Mert bármi is érje hazánkat, ott, legbelül, a lelkiségünket valamilyen szinten megérinti.
A Rák-ember valamikor réges-régen analóg volt a nagycsaládos szereppel. Ma már sajnos ez sem igaz. A világ változásai, az egoizmus és „önkiteljesedés” felé tolódó emberiség megtorpedózza mindazt, ami valaha az élet értelmét jelentette. A gyermek Isten legnagyobb ajándéka az embernek. Társteremtőkké tett bennünket, mert hitte azt, hogy megízleljük a formakészítés gyönyörét, és örömünket leljük a feladatban, a felelősségben. Mi pedig megkérdőjelezünk mindent, még Őt is, ha valami nem úgy történik, ahogy szeretnénk.
Hogy tudjuk megismerni igazán önmagunkat (én-magunkat), ha nincs tükrünk? A párkapcsolatot előbb-utóbb sikerül „kiiktatni” az életünkből, mert azt gondoljuk, hogy a következő jobb lesz. A gyermek az komolyabb vállalás, és ezt mindenki tudja. Ő is tükör, de komolyabb, mert 18-20 évig minimum a „mienk”. Hát ez a baj, drága olvasóim. A felelősség hárítása. Persze, azt sokan nem tudják, hogy a sors előbb-utóbb kész tények elé állít, szembesít minden döntésünkkel. A pincér kihozza a számlát, és fizetnünk kell, ha fogyasztottunk. Ha tudná a mai világ embere, hogy dolga van ezen a Földön, és ha még azt is tudná, hogy mi az, akkor talán több esélye lenne a jó döntésre. Amíg csak szaladgálunk az ábrándok után, illúziókat kergetve, addig nem sok az esély, hogy rátaláljunk a helyes ösvényre.
A problémák sosem kívül keresendők, hanem belül. A megváltás nem a politikusok kezében van. A polgármesterek, a pártok, a szövevényes, tekervényes hálózatok az elkövetkezendőkben sem fognak üdvözíteni. Eddig sem tették. Akkor mire vártunk? Mit reméltünk? Beleszaladtunk a csapdába? Hiszen eddig is ketrecben éltünk, bár ezt talán nem vettük észre. Már évek óta a csalisajtot eszegetjük, vagy az ajándék mogyorót, hogy hajthassuk tovább a mókuskereket.
Egymásra vagyunk utalva. Összefogásra van szükség. Mindenki tud valakin segíteni, ha akar. Mikró szinten kell kezdeni az építkezést. De ehhez le kell bontani azt, amit felépítettünk: az egoizmusunkat, az irigységünket, a nagyképűségünket. Mindenkinek azt, amivel rendelkezik. Ha sikerült, akkor kezdődhet az építkezés. Talán csak azzal, hogy elindulunk, és szemrevételezzük a környezetünket, a családunkat, a barátainkat, az ismerőseinket, a munkatársainkat. És beszélgetünk, és kérdezünk, és meghallgatunk, és segítünk abban, amiben segítséget kérnek. És nem szégyellünk kérni, ha valamit nem sikerül megoldani. Mert aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. Ne mondják, hogy amit gondolok utópia. Mert ott, belül tudják, hogy igazam van.
Továbbra is várom leveleiket, kéréseiket, kérdéseiket, észrevételeiket az asztros@yahoo.com címen. Ne feledjék elküldeni születési paramétereiket! Vigyázzanak egymásra.
Tóth Sándor
