Az asztrológus üzenetei

Kedves Olvasók!

A Rák jegye az asztrológiai és asztronómiai nyár első hónapja. Az évszak kedves a diákoknak, mert megjött a várva várt vakáció, és kipihenhetik azt a túlterhelést, aminek az iskolai év folyamán vannak kitéve. A tudósok kimutatták, hogy a tradicionális iskolák tananyagának 90%-át a felnőttek teljesen elfelejtik. Felmerül tehát a kérdés, hogy értelmes dolog-e az, ami oktatás címén történik? Az olvasó jogosan csóválja a fejét. Aki benne van a gyermeknevelés vagy a tanítás rendszerében, érzi, hogy valami nem stimmel. 

Amikor én még kissrác voltam, Szörényi Leventét idézve, valahogy más volt minden. Emlékszem olyan pedagógusokra, igazgatóra, akikre felnéztünk. Olyan volt a megjelenésük, a hozzáállásuk. Jó volt őket hallgatni, mert nemcsak tudást, hanem emberséget is közvetítettek. Persze évtizedek távolából visszatekintve, amikor a kellemetlen emlékek is megszépülnek, sokan elfelejtik, hogy nekünk is voltak antipedagógusaink, akik 7-8 pofonsorozattal vezették le tehetetlen dühüket, vagy kikezdtek a tanítványaikkal, és azt gondolták, hogy a diákok tudnak titkot tartani. 

A Rák ember szeret emlékezni, fontos számára a múlt, és abból a képzeletbeli gyökérből táplálkozik, ami tulajdonképpen már nincs. Mégis létezik egy varázslat, mely által a múlt átsugárzik a jelenbe, a jelen pedig pillanatgyermekeivel megteremti a jövőt. Az idősíkok a létdimenziók végtelen örvényében örökké változnak, és az isteni törvényszerűségek rendet tesznek a téridő emberi szem és elme által felfoghatatlan sűrűjében.

A Rák analógia, valamikor a nagycsaládot jelentette. Az anyaság a Hold legcsodálatosabb szimbóluma. A gyermek megérkezése a férfit emberré, a nőt asszonnyá teszi. Manapság „nem divat” a gyermekvállalás. A sokgyermekes családok olyanok, mint a marslakók: vagy kíváncsian nézik, vagy azt mondják: „milyen bátrak!”, magukban pedig szektásnak, vagy egyszerűen bolondnak tartják őket. Aki a vágyvilág neonszínű fényeiben tobzódik, nem akar felelősséget vállalni. Mert bizony, bizony mondom néktek, a gyermek legalább két évtizedes elfoglaltság. Gyakorló nagycsaládos emberként tapasztalom: nem könnyű a gyermek kísérése a születésétől a felnőtté válás kapujáig. De ennek a misztikus utazásnak olyan emelkedett stációi vannak, amikor úgy érezzük, hogy a pillanat öröme minden nehézségért kárpótol. Leírni képtelenség azt a melegséget, mely ott belül, a szívünk táján elönt. 

Aki nem tudja megélni a teremtés pillanatát és kiteljesedését, valamiről lemarad. Az apa: a férfi, aki megvalósította isteni lehetőségét, az anya: aki istennővé változott és életet adott az isteni gyermeknek. Most szimbólumokban fogalmaztam. Aki mindezt megértette és megélte, tudja, hogy igazam van. Lehet, hogy elfogultnak tűnök, de vállalom. Talán azért, mert én is a Rák jegyében születtem.

Véleményüket, gondolataikat megoszthatják az asztros@yahoo.com e-mail címen. Vigyázzanak egymásra!