Az asztrológus üzenetei

• 2013-10-09 12:01:27

Örömömre szolgál, hogy újra találkozhatunk a Harmónia oldalán. Amint észrevehető, változott a cím, a kép és a mottó.

Mottó: A tér és idő rabjai,

az öröklét remetéi

vagyunk. Minden kétség fölött:

őrlődünk két pólus között.

Kedves Olvasók!

Örömömre szolgál, hogy újra találkozhatunk a Harmónia oldalán. Amint észrevehető, változott a cím, a kép és a mottó. Válaszok helyett üzeneteket küldök Önöknek, mert így nem kell kérdéseket feltenniük, bár a véleményüket szívesen fogadom továbbra is az asztros@yahoo.com elektromos és virtuális postaládámban. A képen a könyveket rózsabokorra cseréltem, a szerző pedig „majdnem ugyanaz”. A mottó kissé érettebb, mondhatni „szellemibb”.

Az elmúlt négy esztendőben rengeteg biztatás és jó vélemény érkezett, amit utólag köszönök. Mindösszesen egy kritikát és egy támadást nyugtáztam, amit nem lenne illő elhallgatni. A kritika lényege az volt, hogy politizálok. A támadás, ami indirekt módon történt, az volt, hogy olyasmivel foglalkozom (asztrológia), amely nem kompatibilis a kereszténységgel. Politizálni a politikusok szoktak. Én szimbólumokról beszélek, melyek közé néha bekérezkedett az, ami történt a világban és a Kárpát-medencében. Amikor hitről, vallásról írok, aki nyitott a szellemi üzenetekre, felismeri a szavaim igazságát, legyen bármiről is szó. A pap, az asztrológus, az újságíró és az olvasó álarca mögött is egy ember ül, aki döntéseivel, viselkedésével, tetteivel mérettetik meg, és nem azzal, ami a látszat. Mert aki a látszatot látja, az semmit sem lát.

A Nap a Mérleg jegyében kel. Ez a leggyönyörűbb őszi hónapunk. A természet Aphrodité szépségét tükrözi, de az örök körforgás hűvös hajnali szele figyelmeztet arra, hogy közeledik a távolból az, aki kegyetlen mágiájával mindent átalakít körülöttünk. „Aki meg akarja őrizni az életét, az elveszíti”, mondta Jézus. Azt tanácsolom, hogy éljük a legintenzívebb jelen időt, és ne ragaszkodjunk a mulandó dolgokhoz, mert fölösleges. Nézzük meg, és lássuk az értéket, majd lépjünk tovább!

A Mérleg a kapcsolódás jele. Az igazi kiegyenlítődéshez párkapcsolat kell. Az egyik serpenyőben ül a férfi, a jang elem, a másikban a nő, a jin elem. És örökös feszültség van közöttük. Képtelenek megegyezni, mert mindegyikük mást akar. A férfi a nőt, a nő a férfit. A jó öreg Karinthy Frigyes rátapintott a lényegre.

A férfi belsejében él az anima, a nő belsejében az animus. A fizikailag erősebb férfi lelkileg gyenge. A fizikailag gyengébb nő lelke erős. A férfi azért veri meg a nőt, mert képtelen elfogadni, bár érzi, hogy a nő az erősebb. Lelkileg. A nő érzelmi hadviselést folytat, mert ott győzedelmeskedhet a férfi fölött. A lelkierő több, mint a testi.

A nő alkalmazkodó, hajlékony és szívós. A férfi merev, és ezért néha beletörik a bicskája a dolgokba. Az asszony gömbölyű, a bőre sima, mosolyog. A férfi szögletes, bőre szőrös, vicsorog. A nő befogad, táplál, simogat. A férfi behatol, táplálkozik, szorongat. A nő hív, csábít, megkötöz. A férfi jön, csábul, menekül.

A párkapcsolat fontosságáról nem lehet eleget „papolni”. Annyira fontos és elsődleges, mint a vízbe dobott kő által gerjesztett első hullám. Mint a csecsemő első sírása. Mint az első csók és az első ölelés.

A XXI. század örvénylő lüktetése, a gyorsuló idő, a türelmetlenség, a materialista vágyfokozó életszemlélet, az önismeret hiánya rejtetten párkapcsolat-ellenesek, és ezáltal családellenesek és nemzetellenesek is. Apró cseppekből lesz a zápor, mondja egy ókori bölcs. De kérdezem én: mi lesz akkor, ha az apró cseppek, mielőtt egyesülnének, elpárolognak vagy jéggé dermednek? Szárazság vagy jégeső. Hiányból eredő pusztulás vagy agresszív károkozás. Nekünk az éltető záporesőre van szükségünk, amely meglágyítja az anyaföldet és segíti a termékenységet.

A Mérleg a házasság jegye. A házasság megszentelt kapcsolat. A társadalom alapintézménye. De ki szeret egy intézményben élni?

A templomban a menyasszony és vőlegény esküvel pecsételik meg az egybekelést. Ez egy magasztos, de szigorúan korlátozó szöveg, amelyet az ifjú párnak előtte megfontolásra kellene bocsátani. „Hozzá hű leszek, vele megelégszem… vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében…, holtomiglan vagy holtáiglan, hűtlenül el nem hagyom…” Ígéret szép szó. A folytatás ismerős. De az eskü még keményebb dió. „Isten engem úgy segéljen!” Ez a végső gondolat, melyből az következik, hogy aki nem tudja betartani esküjét, az elveszíti az isteni segítséget. Én erről azt gondolom, hogy nem így van. Isten a világegyetem teremtője, és ereje a szeretetben és a megbocsátásban rejlik. A múltban, a mában és a jövőben is az ember kettős lényében ott él a jó és a rossz. Képtelen valaki minden pillanatban csak jó döntéseket hozni. Aki hárítja a rossz tulajdonságait, aki foggal-körömmel törekszik a tökéletességre, az bizony freudi vagy jungi értelemben elfojt, letuszkolja tudattalanjába a rosszat, a helytelent, az erkölcstelent. Ennek persze az lesz a következménye, hogy az elfojtások sűrűsödnek, koncentrálódnak, és eljön az a pillanat, amikor „kénköves lávaként” törnek elő a psziché sötét bugyraiból. Ilyenkor szokott olyan vad és meglepő cselekedet bekövetkezni, amelyre még az erősebb idegzetűek is felkapják a fejüket. Vagy jön egy betegség, amely jelzi a megoldandó problémát. Úgyhogy csak óvatosan fogadjuk az ájtatos embertársainkat, akik jóságáról és könyörületességéről ódákat zengnek! Mert mindennek rendelt ideje van.

A párkapcsolat, a házasság egy szövetség, egy „társulás”, mely elsősorban a felelősségvállalásról szól. Az egóról való lemondásról. A férfi a nőt tegye boldoggá, a nő a férfit. Igaz, milyen egyszerű? Legalábbis elméletben. A gyakorlat pedig teljesen más, mondanák a tapasztaltabbak, akik már lenyalogatták a mézet a hordóban levő „nemes” anyagról. Megismerés, bizalom, elfogadás: kapcsolati szentháromság. Mert ugye, hamarosan kibújik a szög a zsákból. Kiderül, hogy a társunknak vannak olyan tulajdonságai is, amit az elején nem vettünk észre (horkol, veszekszik, rendetlen, fösvény, szórja a pénzt, kocsmába jár, fodrászhoz és kozmetikushoz viszi a pénzt, hülyeségekkel foglalkozik: ezotéria, pszichológia, jóslás, csodaszereket vesz, sokat tévézik, állandóan a számítógép előtt ül stb.). El tudom-e fogadni Őt olyannak amilyen? És Ő el tud-e engem fogadni olyannak, amilyen vagyok? Mert hát az igazság az, hogy egymást tükrözzük. A párunk a problémáinkon kívül semmit sem hordoz. Képesek vagyunk-e eljutni arra a felismerésre, hogy: A PÁROM ÉN VAGYOK? Mert ha nem, akkor nagyon savanyú lesz a cukorka. A szőlőről nem is beszélve.

Most ez volt az üzenet. És még annyi, hogy újabb asztrológiakurzus indul vasárnap, október 13-án reggel 9-kor Marosvásárhelyen, a Laposnya u. 23 sz. alatt. Akit érdekel, ott a helye.

Vigyázzanak egymásra!

Tóth Sándor