Idén február 19-től március 20-áig tartózkodik a Nap a Halak jegyében. A zodiákus utolsó stációjához érkeztünk. A spirituális fejlődés ómegája a végső felismerés, miszerint a „nagy egység” részeként létezünk. Mifelénk e periódus a tél utolsó felvonása, a bágyadt ébredés, a tavasz eljövetelének reménye.
A Halak szülött a legnagyobb álmodozó. Érzelmileg labilis, lelki befolyások örvényei között evickél. Jóindulatú, segítőkész, gyengeségeit gyakran kihasználják. Szüksége van egy olyan társra, közösségre, akire támaszkodhat.
Az álomvilág egy irracionális szféra, jelekkel, jelzésekkel, képekkel, eseményekkel, történésekkel telítve. Egy másik dimenzió, egy másik létsík, ahol nincs szükségünk fizikai testünkre, bár az érzések, érzetek, a testi örömök és fájdalmak megélése néha semmiben sem különbözik a hétköznapokban megtapasztaltaktól. A buddhisták azt mondják, hogy attól függően, kinek milyen a karmája, olyan eseményeket teremt akár az álom-, akár az úgynevezett valóságos világban. Vannak olyanok, akiknek rémálmai vannak, míg mások álmukban boldogok. Hasonlóképpen működik ez a valóságban is. Néha jól mennek a dolgaink, és boldogok vagyunk, máskor sikertelennek érezzük magunkat, tehát boldogtalannak. És ez elég gyorsan változhat, mert tudjuk, hogy egy történés hatására minden az ellenkezőjébe csaphat át. A boldogságot és boldogtalanságot is külső okoktól tesszük függővé. Mondjuk, egy másik személytől vagy egy élethelyzettől. Stabilitást várunk el valakitől, egy olyan keretet, melyben aztán bizonyos eseményeket és embereket manipulálhatunk. Mert tetszik vagy sem, hatunk a környezetünkre. Befolyásolunk embereket, akár tudatosan, akár tudattalanul. És persze ragaszkodunk a stabilnak hitt valósághoz, melyet kényünk-kedvünk szerint alakíthatunk. Ekkor azt gondoljuk, hogy boldogok vagyunk. Sajnos az a probléma, hogy ez nem igaz. Mert ha igaz lenne, akkor jól működnének a kapcsolataink és a párkapcsolatunk. Meglátunk valakit, megszeretjük, közös sorsot kezdünk kialakítani, és boldogok vagyunk. Aztán telik-múlik az idő, hetek, hónapok, jobb esetben évek, és valami történik. A legnagyobb boldogság kellős közepén egy pillanat alatt meg tud változni minden. Ugyanaz a két ember ott maradt, a boldogság madara pedig elrepült. Előttünk áll az ember, aki most már a boldogtalanságunk oka és forrása. A buddhizmus szerint az ilyen történések a karma következményei, amit a hétköznapi ember képtelen átlátni. Buddha tanításai szerint az ártó cselekedetek a jövőben negatív megéléseket okoznak, míg a segítő cselekedetek boldogságot, örömöt. Szenvedés és boldogság akkor keletkezik, ha belső okai vannak. Innentől már el lehet jutni ahhoz a felismeréshez is, miszerint az ébrenlét is csak egy álom. Ha ez így van, akkor a valóságnak hitt álomból is fel lehet ébredni, ahogy ezt bizonyos sorsesemények kapcsán megtapasztalhatjuk.
A világ tulajdonképpen egy illúzió. Egy olyan álom, melyet közösen álmodunk. A történelem folyamán a díszletek változtak, de az emberi problémák ugyanazok maradtak. A fizikai sík önmagában polarizált. Azt tapasztaljuk, hogy ellentétek, feszültségek vannak, melyek konfliktusokat okoznak, és ezt küzdelemként, harcként éljük meg. A harcos győzni akar, az ellenfelet megadásra kényszeríteni. A létért való küzdelem áldozatokkal jár. Így van ez a mindenkori élővilágban is. A Föld olyan, mint egy tökéletes szervezet. Vannak védekező mechanizmusai, van immunrendszere. Az ember, aki a kezdetekben még kapcsolódott a magasabb létsíkokhoz, és harmóniában élt a környezetével, megváltozott. Egoizmusa, hataloméhsége miatt az anyagi világ fogságába esett. Nem több, mint az a rovar, amely belesétál a húsevő virág bódító mélységébe. Repülőgépeken, helikoptereken és űrhajókon emelkedik a magasba, órák alatt eljut oda is, ahová annak idején heteket, hónapokat utazott. Mégis, néha olyan érzésünk van, hogy egy gólya vagy egy lazac célja magasztosabb, amikor útra kél, hogy a királypingvinekről ne is beszéljünk. Mondjuk ki: az ember a Föld legkártékonyabb élőlénye. Jóval többet vesz el, mint amire szüksége lenne. Felhalmoz, pazarol, tékozol. Egy „szép, új világot” épít ott is, ahol teljesen értelmetlen. Lásd az Arab-félsziget Ezeregyéjszaka csodáit meghazudtoló csillogását. Műanyag világ épül a Vízöntő korszakban, és okostelefont bámulva csodálkozunk mindenen. Rajtunk múlik, hogy megvalósul-e a Bertolt Brecht által vizionált eszközemberek, végtagemberek, nyúlványemberek világa. Merjük feltenni magunknak azt a kérdést, hogy amit mostanság érzékelünk, az egy lidérces álom, vagy a való világ?
Véleményüket, gondolataikat megírhatják az asztros@yahoo.com címre.
