Az ásványvizek megoldást jelentenek

Az ásványvíz elnevezés engedélyezéséhez hivatalos követelményeknek kell megfelelni, és itt a határértékek különbözhetnek az ivóvízre vonatkozó minősítéstől.

Bizonyos anyagokra (például növényvédő szerek) nézve nincsenek is előírások, mivel a szabályalkotók abból indulnak ki, hogy az ásványvíz föld alatti szennyeződésektől mentes raktárakból származik, és természetes tisztaság jellemzi. Feltevődik a kérdés: vajon ma is így van ez? Az elmúlt években a Foodwatch nevű szervezet 435 ásványvízmárkát vizsgált meg, és minden nyolcadik esetben nagyon magas értékeket talált. Az Ökotest című német lap 2008-ban 149 ásványvizet vett górcső alá, és némelyikben nemcsak uránból, hanem arzénből, bórból és fluorból is magas koncentrációt találtak. A nagy része azonban veszélytelennek bizonyult, és nagyon jó minősítést kapott. Az ásványvíz mára a legkedveltebb itallá vált, és folyamatosan nő a fogyasztása, csak a palackozásába lehet belekötni. Problémát jelenthet ugyanis a csomagolóanyag. A német Áruteszt Alapítvány a nagy diszkontáruházak nyolc ásványvízmárkájánál az íznek nem megfelelő minősítést adott, mivel túl sok volt benne az acetaldehid. Ez a vegyület a műanyagok gyártásánál keletkezik, és a palackozást követően kerül a vízbe. A frankfurti Goethe Egyetem munkatársai üveg-, illetve műanyag palackból származó ásványvizeket hasonlítottak össze, és 20 mintából 12-ben hormonhoz hasonló vegyületeket találtak, amelyek feltételezhetően a felhasznált műanyagból származtak. Kérdés, hogy mindez kockázatot jelent-e az ember egészségére. A szakemberek véleménye szerint mindenesetre biztonságosabbnak tűnik, ha előnyben részesítjük az üvegpalackban tárolt vizet. Ezenkívül számtalan ásványvíz létezik, és a legjobb minőségűekről sem mondható el, hogy mindenkinek egyaránt optimálisak. Nagyon fontos megfigyelni, hogyan reagálunk egyénileg az egyes ásványvizekre, melyik ízlik, melyik nem, hogyan érezzük magunkat tőlük. Hogy szükséges-e szomjunkat ásványvízzel csillapítani, illetve fontos-e a mindennapi ásványvízhasználat, ezt vidékenként másképp gondolják. Az ásványvizek hazájában, szűkebb pátriánkban, természetesen az emberek nagy hányada azt iszik, azt szokja meg, annál is inkább, mert gyógyhatásukkal is tisztában van. Összetételüknél, sokféle hatásuknál fogva kiválaszthatók, és fogyaszthatók a különböző egészségi problémák kezelésére is, de ezek már gyógyvizekként is nyilván vannak tartva.

Sok ember arról számol be, hogy egészségi panasza enyhül vagy megszűnik az ásványvíz fogyasztásával. A szakemberek nagy része javasolja a fogyasztást az egészség megőrzése szempontjából, de vannak ettől eltérő vélemények is, melyek szerint szervezetünk ásványianyag-szükségletét fedezhetjük kiegyensúlyozott táplálkozással is. Pezsgő jellegzetességénél fogva az ásványvizet a székelyek borvíznek hívják, s tájegységenként nagy előszeretettel fogyasztják, gyógyhatására esküsznek, fürdőterápiaként is alkalmazzák. Nagy Imre csíkzsögödi festőművész számára a világon a legfinomabb volt a zsögödi borvíz. De ezt állítják a homoródiak a homoródi borvízről, a csíksomlyóiak a somlyói borvízről, és sorolhatnánk Erdély-szerte százszámra a források sokféleségét, finom, frissítő, pezsdítő hatását. Ilyen szempontból fel sem tudjuk mérni, mennyire gazdagok vagyunk, s milyen kiváltság, hogy a Jóisten ide, erre a mesebeli tájegységre rendelt minket, ahol a vizeket kiküldte nekünk a föld alól. Ingyen, bérmentve ihatjuk a finom, élő borvizet, korlátlanul folyik a csorgón, míg más vidékeken a víz aranyat ér, mert hiánycikk. Szomorú, hogy ingyen kapjuk, de nem használjuk ki. Inkább pénzért üdítőkkel, palackozott, cukros, ízfokozós, szénsavas löttyökkel helyettesítjük.

(A folyatásban vizeink tisztításáról és a víz különleges mivoltáról.)