Az anyává válás már kisgyermekkorban elkezdődik

Az óvodáskori papás-mamás játékokig visszamenve az anyai én kialakulásának a folyamatát, majd az anya–gyerek kapcsolat alakulását boncolgatta marosvásárhelyi előadása során Vida Ágnes magyarországi pszichológus, a népszerű Kismamablog.hu működtetője. 

Nem a terhesség idején vagy a szülés pillanatában, hanem már kisgyermekkorban elkezdődik az anyává válás folyamata. A szakember rámutatott, a lányoknál már oviskorban megfigyelhető szerepjáték valójában az anyai szerepre való felkészülés mintegy első momentuma, jellemző, hogy már ebben a korban elkezdenek valamiről, például egy plüssállatról, babáról gondoskodni.  Ugyanakkor, a fiúkkal ellentétben, konkrét, határozott elképzeléseik vannak a női szerepről, ennek egyik szembetűnő jele az öltözködés. A lányos anyukák tudják, mit jelent reggelente felöltöztetni egy óvodáskorú kislányt, amikor nem jó a nadrág, mert szoknya kell, a piros blúz nem felel meg, mert rózsaszín kell. 

Vida Ági úgy véli, a fiús anyáknak picit könnyebb a dolguk, már csak azért is, mert van egy kisherceg, akinek anya a királynő, a mindene, eközben a lányok alapvetően szociábilisabbak, hároméves kor körül pedig jellemző, hogy „beleszeretnek” apába, ha nincs is apuka a családban, a kislány választ magának egy „szőke herceget”, legyen az nagyapa vagy a család egy barátja. Nyolc-kilenc éves korban kezdődik a titkolózós korszak, majd kamaszkorban a lányok szembefordulnak az édesanyjukkal. Anya ellen nagyon sok lány lázad, miközben apával messze nem ennyire konfliktusos a kapcsolat. 

 

A szülői minta mérvadó

A gyermek fejlődésével együtt az anyaszerep is folyamatosan alakul. Az, hogy miként nevelünk majd gyereket, a saját gyermekkorunkban dől el. A legfontosabb szülői mintákat ötéves korig gyűjtjük össze, ezek a tudattalanunkba beékelődnek, és ezekből merítünk majd, amikor szülővé válunk. Nagyon fontos az alapvető tapasztalat, hogy csecsemőkorban biztonságban érezte-e magát a gyerek, számíthatott-e az édesanyjára, amikor jelezte, hogy valami gond van, érezte-e, hogy ott van mellette az anyuka, még akkor is, ha nem tudta, hogy éppen mi a megoldás az adott helyzetben. 

Ha ebben a korai időszakban pozitív tapasztalatok érik az édesanya részéről, azokból majd felnőttként, anyukaként sokat tud meríteni. Gyakran veszik észre magukat a szülők, hogy zsigerből olyat mondanak, amiről azt gondolták, sosem teszik. Vida Ágnes szerint ez időnként mindenkivel előfordul, akkor van gond, ha alapállássá válik, hogy folyton kiabálunk a gyerekkel, állandó elégedetlenség lesz úrrá az anyukán, és ez előbb-utóbb a kettejük közötti kapcsolat romlásához vezet. 

 

Kis emberke óriási akarattal

Az előadáson az anyák rémálmáról, a dackorszakbeli mindennapokat megkeserítő hisztiről is szó esett. A gyerek ebben az időszakban önállósodik, próbálgatja a szárnyait, már egyéves kora körül belekezd olyan dolgokba, amire még nem képes, ezért beleütközik a saját korlátaiba, mérges lesz, amikor nem sikerül az, amit szeretne. Ráadásul jön a másik probléma, hogy anya elkezd tiltani dolgokat, holott ő ösztönösen mindent ki szeretne próbálni, meg szeretne kóstolni, és nagy csalódás, hogy nem szabad. – Az anya és a gyerek akarata ütközik, és ebből lesz a hiszti. A gyerek valójában nem azért sír, mert például januárban nem ehet fagyit, hanem a rossz érzéssel, indulattal nem tud mit kezdeni, és támad vagy menekül. Idővel megtanulja ezt kezelni, fontos, hogy a szülőtől látott minta alapján tanulja meg kezelni az indulatait. Ebben a korszakban a legjelentősebb az érzelmi fejlődés, fontos megnevezni az érzelmeket, például azt mondani neki: tudom, hogy most nagyon dühös vagy. Óvodáskorban akkor tudunk szót érteni vele, ha az érzelmeire hatunk, például ha mesébe szőjük a mondanivalónkat. Hiszen őt nem érdekli a logikus magyarázat, hogy például miért nem nyúlhat a konnektorba, de mesébe foglalva célba érhetünk – tanácsolja a szakember. 

A dackorszakra jellemző, hogy rengeteg tiltással szembesül a gyerek, ezért ajánlott néhány dolgot megengedni, hiszen sok esetben csupán a kíváncsiságát kell kielégíteni. Ezáltal pedig nem azt éli meg, hogy minden tiltva van, hanem lehetősége nyílik arra, hogy képességeket szerezzen. Például ha cirkusz van azért, mert szeretne felmászni a konyhapultra, egyszer együtt meg kell vizsgálni azt, és többé nem lesz érdekes. – A dackorszak azért nehéz, mert a kis emberkének óriási akarata lesz, és arra kell törekedni, hogy ne úgy éljük meg, hogy szándékosan bosszantani akarja anyát, hanem próbáljuk megnézni, hogy valójában mit is szeretne, lehet, csak arra vágyik, hogy foglalkozzanak vele – mutatott rá erdélyi körútjának első állomásán a pszichológus.