Az angyal a népi hitvilágban és a magyar néphagyományban

Az ősi hitvilágban nem találjuk nyomát. Valószínűleg a hivatalos egyházi hatásra vezethetők vissza az angyallal való fenyegetőzések, példálózások, ígéretek, amelyek bizonyos előírások és tilalmak megtartására vonatkoznak.

Fotó: Vajda György

Az ősi hitvilágban nem találjuk nyomát. Valószínűleg a hivatalos egyházi hatásra vezethetők vissza az angyallal való fenyegetőzések, példálózások, ígéretek, amelyek bizonyos előírások és tilalmak megtartására vonatkoznak. Ezek egész Magyarországon ismeretesek voltak, főleg gyermekekkel kapcsolatban. Például: aki karácsony böjtjét megtartja, este a szemétre állva meghallja az angyalok énekét vagy meglátja az angyalt (főleg német és cseh hatásra utal). Vagy: aki nappal az árnyékával játszik, éjjel az angyal pofonüti, ujjal nem szabad mutogatni, mert angyalt szúrunk keresztül stb.

Az asszonyokra vonatkozó előírások közül legtöbb a kenyérsütéshez kapcsolódik. Például: sírnak az angyalok, ha valaki vasárnap kenyeret süt vagy tésztát gyúr, kenyérsütéskor lepényt kell sütni az angyalkáknak, mert ha ez nem történik meg, örül az ördög és csúfolja az angyalt stb. Ezek egész Európában elterjedt tilalmak, főleg az egyházi eredetű előírások helyi továbbfejlődései.

A karácsonyi hiedelmek közül: ételt kellett hagyni az asztalon karácsony éjjelére (a karácsonyi vacsorából) a családot éjjel meglátogató angyaloknak. Vagy: nem volt szabad élével felfelé állított kést karácsony éjjelén az asztalon hagyni, mert az angyalok elvágják vele a lábukat. Ez a hit visszavezethető az ősi hitvilágban élő, a téli napforduló idején a családot meglátogató halottakra, ősökre és e lények elhárítására, vagy jóindulatuk elnyerésére.

A karácsonyi ajándékot és a karácsonyfát Erdélyben az angyal hozza (míg a Partiumban a Jézuska), s ezt angyaljárásnak nevezzük ma is. A betlehemes játékokban, amelyek a katolikus liturgiában hajdan szereplő pásztorjátékok elnépiesült, magyaros változatai, gyakran szerepel az angyal is. Krassó-Szörény megyében például az angyalvezér bő fehér gatyában, hosszú ingben, piros övvel szerepel, egy-két angyallal együtt. Itt is, valamint Bihar megyében angyal a beköszöntő, a bekérezkedő szereplő. A kalotaszegi Mérában az angyal figyelmezteti a kovácsot, bűnhődni fog amiatt, hogy nem engedi be a házába a szülés előtt álló Máriát. Háromszéken az angyalok fehér ruhában, fehér harisnyában szerepelnek (csak fiúk itt is), fejükön kis papírkoronával, aranyszálakkal bevonva. Néhol az angyalok énekelnek is, például a Pásztorok, keljünk fel című betlehemes éneket. Maros megyében a betlehemet angyalok viszik, szintén fiúk, fehér gatyában-ingben, fekete lájbiban, derékszíjjal és karddal (Lukafalván és Ilencfalván). Maroskeresztúron az angyal fehér ingét vállon piros szalag köti át, beköszöntője:

„Szerencsés jó estét Istentől kívánok,

Újságot hirdetek, mindennek örömet.

Örvendező szép hírt hallottam az éjjel,

Társaim kint vannak egy igenis szép betlehemmel.

Behívnám őket is, mert nagyon megfáztak,

Mit szólnak erre, tisztelt uraim, szabad-e vagy nem?”

Ha igennel válaszolnak, az angyal énekli el a Mennyből az angyalt.

A betlehemezés a kántorköltészethez tartozó félnépi alkotás, papok, tanítók, kántorok tanították be a fiúgyerekeket, a szülők öltöztették fel. 1990 óta iskolákban a tanítók, osztályfőnökök, az egyházaknál a lelkészek, kántorok újították fel és mutatják be a szülők előtt – már nem házról házra járva, hanem színpadra vitt dramatikus hagyományként. Újabban Mária és az angyalok szerepét kislányok játsszák. Így már nem az adománykérés a szerepe, azaz ezt a befejező részt elhagyják. (Az említett betlehemi szokásokat Makkai Endre és Nagy Ödön gyűjtötte össze az 1930-as években, s 1993-ban jelent meg Budapesten Adatok téli néphagyományaink ismeretéhez címmel, Barna Gábor szerkesztésében.)

A regöléseket, az újévi köszöntők helyi változatait Barna Gábor vizsgálta meg, s felhívta rá a figyelmet, hogy egy Tiszántúlon gyűjtött, kántálás előtti köszöntőben meglepő módon szerepel az a sor, hogy Szárnyas angyalok mondják. Ez egy hajdani regösének maradványa lehet a kutató szerint.

Tánczos Vilmos, korunk egyik kiemelkedő archaikus népiima-kutatója és elemzője felhívja a figyelmünket arra, hogy az archaikus imaszövegek a középkori angyalkultusz intenzív voltáról tanúskodnak. Például „hív szent őrző angyal”, „édes őrző szent angyalom”, „őrözzetek, szent angyalok”, „küldte vala őrző szent angyalainak”, a „szent angyalok felszedték” stb. Mindezeket a moldvai és gyimesi népi imádságokból gyűjtötte össze a XX. század végén, amikor az archaikus imák műfaját a magyar néprajztudomány kihalt műfajnak tekintette. Lényeges vonásuk ezeknek az imáknak a szent jelző az angyalokra vonatkozva.