2024. june 30., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Boldog új évet, akartam elrebegni, vagy legalábbis szándékomban állt, midőn egy angyal, ki tudja honnan, csak úgy vállon veregetett. Hogyhogy honnan? Hát onnan, ahonnan az angyalok rendszerint jőni szoktak. Az Égből, a Mindenségből, Tőle, az Írás betűi mögül...

Na jó. Hagyjuk az udvarlást, nézett reám szigorúan. A „boldog új év” nagyon általános, közhelyes, számos országban nem is dívik ennek kimondása. Kínában például… Szóval pontosítást kérek.

Angyaloknak kívánok tengernyi boldogító üzenetet, amit szorgalmasan vigyenek az emberiségnek...

Félbeszakított. Csak semmi nyalizás. Az emberekre gondoltam.

Hát: Hitetleneknek hitet. Hívőknek csodát és valót.

Gyermekeknek apát és anyát. Iskolát, nagyvakációt. Békét és otthont. Szóval kivételes gyermekkort, amire mindig emlékezhetnek. Játékot, jó tanítókat, élhető jövőt.

Okosnak okot, butának bölcsességet. Bölcsnek könyvtárat, s embert, aki kíváncsi tanácsaira.

Házsártosnak házsártmentes övezetet. Vaknak fényt, süketnek meghallást. Némának csudás beszédet.

Diktátornak bukást. Kormányzónak kormányozható tartományt. Harcosoknak békekötést. Katonáknak leszerelést. Fegyvereknek múzeumot.

Szerelőknek tétlenséget. Háztartási gépeknek tartós működést. Csapoknak, csöveknek, vezetékeknek szüntelen műszakot, törésmentes, hosszú életet.

Betegnek gyógyulást. Gyógyítóknak élvezetes munkát, sikert és örömet, jobbítást, derűs napokat, könnyű ügyeletet. Éjjeliőröknek is az utóbbit.

Önkormányzatoknak pénzt és tisztes hivatalviselést, szolgálatkész hivatalnokokat. Ügyintézést záros határidőn belül. Ha lehet, azonnal.

A városnak civilizációt és városiasodást. Tisztaságot, elégedett polgárokat. Némi derűt naponta adagolva.

Öregnek családot, otthont, nyugalmat, szerető utódokat, akik meg is hallgatják. Fiatalnak türelmet, amíg maga is rájön arra, hogy nincs egyedül, nem tévesztett pályát, hazát, szülőt, nevet, és házassága a lehetséges legjobb, ami történik vele.

Álmatlannak álmot. Álmodónak két zsák valóságot, aminek minimum örülni lehet.

Autóbusznak, villamosnak, repülőnek, metrónak, vonatnak pontosságot, rendszerességet. Utazónak szerencsét, úti célt, kényelmet és ülőhelyet. Világlátást. Beutazható Európát.

Terroristáknak végelgyengülést. Migránsoknak a régi hazát.

Ígéretnek teljesülést. Ígérőnek mérsékletességet. Szónoknak hitelt, cselekvőnek józanságot, elfogadást.

Újságnak híreket, rémhíreknek sorvadást, jóknak szárnyalást, telefonnak, laptopnak, digitálcuccnak utolérhetetlen gyorsaságot, még több gigabájt.

Tűzhányónak nyugvást – bár tudom, hogy ezt nem különösebben kívánja önmagának. Tengernek hullámzást.

Soványaknak hízást, hízóknak tartós fogyást. Méternek kilométert. Mérföldnek mérni való földeket. Földeknek bő termést. Jéghegynek nem olvadást. Környezetnek elfogadható fönntartót. Természetnek természetességet.

Embernek emberséget. (Na igen, ezt már József Attila is megjegyezte közel száz éve.)

Ja, és Bort, búzát, békességet. Vagy inkább fordított sorrendben.


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató