Kisebb vihart kavartak a szaktárcán belül Diana-Anda Buzoianu környezetvédelmi, víz- és erdőgazdálkodási miniszter karcsúsítási szándékai. Mint ismeretes, a kormány – a gazdasági válságkezelő intézkedéscsomagok egyikeként – felkérte a minisztériumokat, hogy álljanak elő olyan javaslatokkal, amelyek előreláthatólag csökkentik a saját költségvetésüket.
A fiatal miniszter e feladatnak eleget téve belső ellenőrzést rendelt el, amely során sok mindenre fény derült. S az új vezetői koncepciónak megfelelően a rendellenességeket nyilvánosságra is hozta. Ezekről időnként lapunk hasábjain is beszámoltunk, így nem is annyira a részleteket taglalnám, hanem inkább azt, hogy végre valaki fel merte vállalni a harcot az állam csecsszopó parazitáival szemben. Az egyik ilyen darázsfészek a Romsilva erdészeti vállalat. Ez egyfajta „állam az államban”, amelynek alkalmazottai – tisztelet a kivételnek – összefonódnak maffia típusú struktúrákkal. Hogy ne a saját udvarunkat ugassuk, elég, ha csak megemlítjük az RTV híradóiból időnként bemutatott máramarosi, suceavai eseteket, ahol az illegális kitermelés legnagyobb „őrei” az erdészek. A miniszter is elismerte, hogy az évek során nem egy esetben rokoni alapon felduzzasztott vezetői beosztásban levő erdészeknek a száma jóval meghaladta a terepen dolgozókét, az előbbiek pedig nem kis javadalmazásban és egyéb juttatásban részesültek. Hasonló a helyzet az Apele Române vízgazdálkodási állami részvénytársaságnál is, ahol a tárcavezető bevallotta, hogy nincs, aki „terepezzen”. És ennél a „cégnél” is a csúcsvezetést politikai vonalon nevezték ki, úgy, hogy a vezérigazgatók köszönő viszonyban sem voltak a szakmaisággal. S erre az évek során volt példa a Maros Vízügyi Hatóságnál is. Azon már nem kell csodálkozni, hogy a bérköltségek miatt egyre kevesebb jutott a beruházásokra, karbantartásokra, s így talán emiatt is történnek gátszakadások és egyéb katasztrófák. Az „egyszerű munkások”, dicséretükre legyen mondva, vészhelyzetben példásan megállták a helyüket, jóval kevesebb fizetésért is.
Apropó vízügy, az is kiderült ellenőrzéskor, hogy a bukaresti központi székházat havonta 54.000 euróért bérelték, annak ellenére, hogy néhány iroda a miniszter látogatásakor kongott az ürességtől. S ha már a szaktárcáról beszélünk, akkor évtizedek óta „költségvetés” hiánya miatt nem tudtak alkalmazni személyzetet az ellenőrző testületekbe, az erdészeti és a környezetvédelmi őrséghez. Pedig ez az irodai munkánál (engedélyeztetés, monitorozás stb.) fontosabb, hiszen ezek az emberek azok, akik adott esetben nem kis veszélynek kitéve (tettlegességig fajuló fenyegetés stb.) azért dolgoznak, hogy a szabálysértőket, önkényeskedőket megakadályozzák abban, hogy ne szennyezzék a környezetünket, ne lopják az erdőt, és sorolhatnánk tovább a mindannyiunk számára fontos, hatáskörükbe tartozó tevékenységeket.
Más minisztériumoknál sem ártana az a szemléletváltás, amelyet a fiatal USR-s miniszter megpróbál alkalmazni, hiszen számos közhivatalban és intézménynél dolgozó (pénzügy, egészségügy stb.) évtizedek óta úgy viszonyul az ügyintézésért hozzá fordulókhoz, mintha az ügyfél lenne érte, és nem fordítva. Sajnos még most is divat a figyelmességek felajánlása, a korrupció, amely remélhetőleg a digitalizálással lassan megszűnik. Tisztelet itt is a kivételeknek, azoknak, akik hivatásszerűen, szolgáltatókként, segítőkészen végzik a munkájukat. Gondolom, aki így viszonyul embertársaihoz, az másként áll a karcsúsítási megszorításokhoz, és megérti a jelenlegi helyzetet. Csak az sír, akitől elveszik az anyatejforrást. Sajnos vannak elegen…
