Nem kapkod az egykor a jól végzett munka szlogenjével kampányoló és befutó államelnök. Hét évvel hivatalba lépése után leplezte le az országprojektje alappillérének tartott oktatási reformprogramot, ami még akkor is az éticsigát sprintbajnokká avató tempó lenne, ha emberünket gyanúsítani sem lehetne a rendszerhez kötődő szakértelemmel. Igaz, még mindig hátravan három év a mandátumból, szóval lehetett volna még fokozni az alaposságot.
Pillanatnyilag nagyobb gond, hogy az egykori tanár a saját liberális tantermében is elszalasztotta a fegyelmezést, és ebből kifolyólag ott jelenleg a játékosztáskor hajba kapó óvodásokat is pirulásra késztető cirkusz folyik. Ennek a legfrissebb fejleménye, hogy a múlt héten egynapos „karrier” után rúgták ki a legújabb egészségügyi államtitkárt, névleg formai okok miatt, valójában azért, mert a rivális tábor jelölte a posztra.
Egykori professzorunknak még régebb kellett volna kiosztania a körmösöket egy jó nagy pálcával, mert a liberális társaság most két alkalmatlan jelöltből készül osztályfelelőst választani, ami egyértelműen az osztályfőnök hibája.
A pártelnöki székre egyrészt a volt kormányfő pályázik, aki évtizedek óta ott van a párt magas köreiben, a befolyásával sok gond nincs, a vezetői alkalmasságával annál több, hiszen a legutóbbi parlamenti választásokon hatalmi pozícióból sikerült vereségre vezetnie a tábort. A rivális pedig a jelenlegi kormányfő, aki ellenzékben nagy legény volt, pénzügyminiszterként a világot nem váltotta meg, és kormányfőként most teljes gőzzel járatja le magát. A megkérdőjelezhető teljesítménynél sokkal rosszabb azonban ebben a viszonylatban, hogy a regáti politikai légkörben otthonos elemzők szerint a pártbeli valós befolyása nem sokkal terjed túl a központi székház udvarán. Most, hogy magas lovon ül, sokan köszönnek előre neki, de ez a pozícióval járó hatalomnak szól, korántsem a vezetői erényeknek.
Így a párt abban a helyzetben van, hogy ha a régi főnök megtartja az elnöki székét, lesz egy továbbra is gyenge vezérük, ha az új fiú nyer, akkor lesz friss főnök, akiből hiányzik a tekintély, és nincs valódi befolyása. Mindez abban a pártban, amely egy törékeny parlamenti többségű koalíció vezető alakulata. Az előző kormányzati ciklusban két példát is láthattunk rá, hogy a hatalmat birtokló párt a saját kormányát buktatta meg, a jelenlegi liberális belháborút látva ismét hasonló mutatványra lehet készülni. A szocik és aranyszínű kistagozatuk legnagyobb örömére.
