Az „ördögi” szín
2014-10-22 14:45:08
- Bodolai Gyöngyi
Az idén ősszel történt, hogy vadonatúj háztartási gumikesztyűvel zöld diót pucoltam. Mielőtt valaki feltenné a kérdést, már mondom is, a diót azért kellett zölden leszedni, mert mire megérik, sajnos mások gyűjtik össze.
Az idén ősszel történt, hogy vadonatúj háztartási gumikesztyűvel zöld diót pucoltam. Mielőtt valaki feltenné a kérdést, már mondom is, a diót azért kellett zölden leszedni, mert mire megérik, sajnos mások gyűjtik össze. Nos, az erőszakosan levert zöld dió burka, ott, ahol a verőbot hozzáért, vészesen kezdett feketedni. Német márkájú új gumikesztyűt vásároltam, nehogy akár egy pici lyuk legyen a régin. Amire a két zsák zöld diót meghántottam, s levettem a kesztyűt kissé megizzadt kezemről, meglepődve láttam, hogy a bőröm szinte a csuklómig világosbarna színű lett, a dióburok, a kopáncs festékanyaga ugyanis áthatolt a gumikesztyűn. Először citromsóval, zöld paradicsommal próbálkoztam, aztán különböző folttisztító szerekkel, majd a legdurvább festékoldóval, de a két a tenyerem, a kézhát és az ujjaim is egyre barnábbak és fényesebbek lettek, reggelre pedig elmehettem volna ördöganyónak. Ötéves unokahúgom utálkozva nézett rám, és azt kérte, hogy dugjam el gyorsan a kezem. Én pedig próbáltam viccesen felfogni, a Kékfogúnak (Bluetooth) nevezett dán király példáját idézve, aki folyton áfonyát evett. Az ő mintájára kínomban fekete ujjúnak (Blackfingersnek) neveztem el magam. Nem segített a gyakori mosogatás, de a nagymosás sem halványította az „ördögi” színt, s az utolsó elkeseredésemben kipróbált habkővel, majd csiszolópapírral való dörzsölés sem járt sikerrel. Viseltem hát a magam festette természetes barnásfekete kesztyűt, miközben éppen olyan időszak volt, hogy jelentős tisztségviselőkkel kellett kezet fognom. Régen nem szégyenkeztem annyit, hát utánaolvastam, s Orosz Péternél megtaláltam, hogy a „dió ősidőktől a festőnövények közé tartozott”. A dióból a sárgától a mahagónin át a feketéig szinte minden színű természetes festék készíthető. Leggyakrabban a burkot használják, de a fa leveléből, kérgéből és dió csonthéjából is tartós festéket lehet előállítani. Természetes alapanyagú hajfestőként és hajöblítőként használták a gall nők és Robin Hood is, amikor haját és szakállát átfestette, s népszerű Indiától Amerikáig.
A dió festékanyaga a juglon. Molekuláinak mennyiségétől függ a szín erőssége. A juglon „kémiailag kötődik a festett anyag fehérjevegyületeihez”, ezért eltávolíthatatlan. Elővigyázatosan kell bánni vele (a dupla sebészkesztyűn nem hatol át), egyébként addig marad a kezünkön (közel három hét), amíg új hámréteg képződik – tanultam Orosz Pétertől. Amit csak megerősíteni tudok, hozzátéve, hogy szép, egészséges rózsaszín bőr nő alatta, s mivel a diónak minden része gyógyhatású, egy „kézfestés” jó időre megvédi a bőrt a gombásodástól. Jótékony hatásáról, a diófesték készítéséről következő összeállításainkban olvashatnak.
