2024. july 5., Friday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Ötvös József a kitüntetett

Telt házas gálaműsorral zárult szombat este a 21. Bernády Napok rendezvénysorozata. A Kultúrpalota nagyérdeműjét Nagy Miklós Kund, a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány kuratóriumának alelnöke és Borbély László kuratóriumi elnök köszöntötte. Az est legemelkedettebb mozzanata a Bernády-emlékplakett átadása volt. Gyarmathy János szobrászművész alkotását idén Ötvös József, a Vártemplom nyugalmazott lelkipásztora vehette át. 

Fotó:  Nagy Tibor

– Ha valaki olyan iskolába járt, amely a tudás, a hit és a nemzeti elkötelezettség jegyében, Marosvásárhelyi Református Kollégiumként vált híressé évszázadokon át, azt is elmondhatja magáról, hogy az a szellem hatja át, amely Bernády Györgyöt értékes életműve megalkotására, kiteljesítésére sarkallta. Ez akkor is elmondható, ha az illető abban az időben volt középiskolás, amikor a hatalom megpróbálta elfelejtetni a város ilyenszerű hagyományait, elsorvasztani a Vásárhelyt korszerűsítő polgármester örökségét. (…) Mindig voltak olyanok az iskolában, akik a diákjaikat erre emlékeztessék. 

A tanulók között pedig olyanok, akik szülőhelyi, családi indíttatásból fogékonyabban hangolódtak rá erre a szellemiségre. Mai kitüntetettünk is ilyen ifjú volt – kezdte laudációját Nagy Miklós Kund. Az elhangzottakat életrajzi adatok, az indulás előzményei támasztották alá.

– Ötvös József Pókában jött a világra 1952-ben, abban a magyarságához és református hitéhez ragaszkodó faluban, amelyben a diktatúra által ellehetetlenített kisnemesség szemléletéből táplálkozva, sok szerényebb anyagi lehetőségekkel élő parasztcsalád is felismerte az ifjak továbbtanulásának fontosságát, az egyház megtartó erejét. (…) Templomba járók voltak a pókaiak, a református gyülekezet példaadó lett a környéken. Senki sem lepődhetett meg tehát, ha a tehetséges kisiskolás kapcsán netán adódott olyan atyafi, aki Arany Jánost idézte: „E fiúból pap lesz, akárki meglássa!”.

A kolozsvári teológiai tanulmányok után Ötvös József egy esztendőt töltött a nagyszebeni német evangélikusoknál, majd a lelkipásztori és szolgálati helyek és feladatok négy évtizede következett. A méltató elsőként Görgényszentimrét, Görgényüvegcsűrt, illetve Alsóidecset említette, ahol a nyolcvanas években gyülekezeti házat építettek – természetesen nem állami támogatásból –, majd Jeddet, a hozzá tartozó Marosagárddal, Kebelével, Kebeleszentivánnyal. A továbbiakban szó esett a Göttingenben peregrinusként töltött évről, amely „az európai, egyetemes kitekintés horizontjait tágította”. Ötvös József 1994-től szolgált Marosvásárhelyen, először a VIII. Cserealja egyházközségben, ahol évente 150-en konfirmáltak, és egy húsvéti ünnep alkalmával akár ezer ember is úrvacsorát vett, 2002-től pedig a Vártemplomban, ahol nyugdíjaz-

tatásáig hirdette az igét. Közben 2000–2012 között esperesként is tette a dolgát, egyházkerületi missziói előadó is volt. 

A szeretet szavai

Nagy Miklós Kund az élő beszéd és az írás eszközeivel is hatni akaró író papról is szólt, akinek az elmúlt években két könyve jelent meg: 2004-ben a Hétköznapok, ünnepnapok, emléknapok című, rádióban elhangzott beszédeket és újságokban megjelent publicisztikai írásokat tartalmazó kötet, 2011-ben pedig Ahol még magyarul szól a zsoltár címen egy 33 református gyülekezeti riportot tartalmazó munka. 

A laudáció során többször is szó esett arról a kiemelt figyelemről, elköteleződésről, amellyel Ötvös József a szórványléthez viszonyul. A Népújságban megjelenő jegyzeteit viszont azért várják hétről hétre nagyon sokan, mivel azokból az írásokból „a Székelyföld fővárosa, Bernády György egykori békebeli települése iránti szeretete, féltése, identitásunk és hitünk megőrzésének vágya olvasható ki” – hallhattuk a méltatótól, aki a továbbiakban a vártemplomi gyülekezeti lap, az Új Kezdet szerkesztéséről és a reformáció 500. évfordulójához kapcsolódó, lapunkban megjelentetett, ma már könyvben továbböröklődő írásokról is szólt.

Nagy Miklós Kund így foglalta össze az erdélyi református egyház és a magyarság hűséges mindeneseként küldetést teljesítő Ötvös József ars poeticaját: „a mi megbízatásunk elmondani mindenkinek: szeret az Isten, de ezt úgy adni át, hogy hiteles legyen a szó és a tett, a szolgálat és az élet...”

A Palotában mint templomban

A gálaest legemlékezetesebb pillanatában a kitüntetett lépett a színpadra. Bevallotta, ugyanannyira meg van hatva és meg van lepve, mint amikor Borbély László felhívta, hogy tudtára adja, ő az idei kitüntetett. 

– Ez az elismerés egy egyházi szolgálatnak szól, márpedig akár a Vártemplom, akár a többi templom egyházi szolgálata nélkül Marosvásárhely nem lenne Marosvásárhely – mondta Ötvös József, majd szülőfaluja kapcsán a tőle megszokott derűvel Mikest idézve így fogalmazott: „Úgy szeretem Marosvásárhelyt, hogy el nem felejthetem Pókát”.

Személyes hangvételű beszédében a lelkipásztor életének azt a momentumát is felidézte, amikor gyermekként először járt Marosvásárhelyen, mégpedig a Kultúrpalotában. Autóbusszal színházi előadásra vittek be 40-50 embert a városba, és amikor édesanyja azt kérdezte az apjától, melyik ingét készítse ki az alkalomra, az édesapa így felelt: „azt, amelyikben úrvacsorát veszek”. 

– Számomra azóta a Kultúrpalota olyan, mint egy templom, mint egy szent hely – mondta Ötvös József, majd megköszönte az emlékplakettet odaítélők döntését. 

A kitüntetés átadása után a tombolahúzás is lezajlott. A nyertes jutalmát, Kedei Zoltán festőművész alkotását a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítványnak ajánlotta fel.

Az est második felében Csányi Sándor színművész saját szerzeményével, a Hogyan értsük félre a nőket? című remek stand up comedyvel nevettette meg és gondolkoztatta el a Kultúrpalota publikumát. A hosszú percekig tartó taps igazolta: a produkció célba talált.

Csányi Sándor  (Fotó: Nagy Tibor)

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató