Át nem vett Nobel-díjak
Ma veszi át Oslóban a 21 éve neki ítélt Nobel-békedíjat Aung Szan Szú Kji, a mianmari ellenzék vezetője. Nem a törékeny politikusnő az első a Nobel-díjak bő százéves történetében, aki az odaítélés évében nem vehette át a magas kitüntetést.
Ma veszi át Oslóban a 21 éve neki ítélt Nobel-békedíjat Aung Szan Szú Kji, a mianmari ellenzék vezetője. Nem a törékeny politikusnő az első a Nobel-díjak bő százéves történetében, aki az odaítélés évében nem vehette át a magas kitüntetést.
2010: Liu Hsziao-po kínai ellenzéki és irodalomkritikus börtönben ült a díjátadás napján. Mi több, a kínai hatóságok a feleségét és többi családtagját sem engedték kiutazni az országból, megakadályozva, hogy esetleg ők vegyék át a Nobel-békedíjat Liu helyett. Így az oslói ünnepségen egy üres szék „képviselte” a kitüntetettet.
1983: Lech Walesa helyett a felesége, Danuta utazott Oslóba a Nobel-békedíj átvételére. A lengyel Szolidaritás szakszervezet vezetője ugyanis attól tartott, hogy ha elhagyja Lengyelországot, a kommunista hatóságok többé nem engedik vissza hazájába. 1995-ben azután államfőként első külföldi útja Norvégiába vezetett.
1975: A szovjet hatóságok nem engedélyezték Andrej Szaharov ellenzéki atomfizikusnak, hogy Oslóba utazzon a Nobel-békedíj átvételére. Helyette a felesége, Jelena Bonner asszony vette át a kitüntetést. Ő még a díj odaítélése előtt engedélyt kapott arra, hogy szembetegsége kezelése céljából Olaszországba utazzon.
1973: Le Duc Tho észak-vietnami politikus Henry Kissinger amerikai külügyminiszterrel közösen kapta a Nobel-békedíjat, miután tárgyalásaikon kidolgozták a vietnami háborút lezáró békeszerződést. Tho azonban nem fogadta el a kitüntetést, arra hivatkozva, hogy Vietnamban még mindig folynak a harcok. (A háború csak 1975 tavaszán ért véget.)
1970: A stockholmi bizottság Alekszandr Szolzse-nyicinnek ítélte az irodalmi Nobel-díjat. A szovjet író azonban nem utazott a svéd fővárosba, mert attól tartott, hogy a szovjet hatóságok – amelyek dühödten reagáltak a kitüntetés hírére – nem engedik visszatérni hazájába. Szolzsenyicin végül 1974-ben vette át a Nobel-díjat, miután kiutasították hazájából, és megfosztották állampolgárságától.
1964: Jean-Paul Sartre francia író nem volt hajlandó átvenni az irodalmi Nobel-díjat, arra hivatkozva, hogy semmiféle hivatalos elismerést nem fogad el.
1958: Borisz Paszternak szovjet író először elfogadta az irodalmi Nobel-díjat, ám később a Kreml nyomására megtagadta az átvételét.
1936: a norvég bizottság Carl von Ossietzky német pacifista írónak ítélte a Nobel-békedíjat. A hitleri rezsim azonban megakadályozta, hogy Ossietzky – aki 1931 óta koncentrációs táborban raboskodott – Oslóba utazzon a díj átvételére. A nácik által irányított német sajtó eleinte igyekezett agyonhallgatni a kitüntetést, később azonban negatív hangon tudósított az ügyről, botránynak nevezve a Nobel-békedíjat, árulónak titulálva Ossietzkyt. A súlyos beteg írót a nácik formálisan kénytelenek voltak kiengedni a koncentrációs táborból, de gyakorlatilag a szanatóriumban is haláláig fogoly maradt.
