Arcok a múltból

Többnyire váratlanul bukkannak elő valamelyik komód, íróasztal vagy padlásra menekített ócska láda, papírköteg mélyéből. Elkopott, elmosódott, megviselt fotók, kedvelt, szeretett személyekre, feledésbe merülő eseményekre, fontos helyekre, tárgyakra emlékeztetve vezetnek az eltűnt idő nyomába. Hirtelen megvilágítanak valamit, visszahozzák a múlt olyan szekvenciáit, amelyek sokat jelentettek számunkra valamikor. Ezért is öröm a felfedezésük, felbukkanásuktól kezdve ismét a családi kincsestár becsben tartott értékeivé válnak. És ha lehet, feljavítva, digitalizált változatban is igyekszünk megőrizni valamennyit. Ha nyomtatott formában is hozzájuk férhetünk, az még jobb. A minap újra egy ilyen kiadvánnyal gazdagodtam. Az Arcok a múltból egy több mint kétszáz oldalas, többnyelvű (magyar, román, angol) impozáns fényképalbum, válogatás Szabó János fényképhagyatékából. Gordán Edinának, a nagyenyedi Bethlen Gábor Dokumentációs Könyvtár történész könyvtárosának köszönhető, aki munkaköre lelkiismeretes ellátásán túl a tudományos kutatás és ismeretterjesztés, a szellemi értékmegőrzés és értékteremtés, a kulturális élet szolgálatát is szívügyének tekinti, és ideje, energiái jelentős hányadát fordítja erre. És jó érzékkel, kiváló kutatói ösztönnel fedezi fel mindig, mi az, ami feltétlenül megóvásra, felfrissítésre, a tágabb nyilvánosság figyelmére érdemes. Mint ez a könyvbe emelt fotóhagyaték is, amelynek ügyét több személlyel és intézménnyel is sikerült felkaroltatnia. Ezzel bizonyára az enyészettől, netán az elkallódástól és feledéstől mentette meg Szabó János fotós örökségének egy kicsiny, de dokumentumértékű és művészi szempontból is figyelmet érdemlő hányadát. Az album 184 fekete-fehér fotót mutat be igényes, jó minőségű papíron, alaposan dokumentálva. Gordán Edina alapos, minden fölösleges részletezést mellőző bevezetője a lényeget, a valóban tudni érdemest közli a fotósról és képeiről, készültük körülményeiről, a helyszínekről, alanyokról, miközben minden felvétel hosszú-hosszú meséket, történeteket, történelmi, szociális eszmefuttatásokat, visszaemlékezéseket indíthat el. Nagyenyedi születésűként, akinek gyermek- és diákkora azokhoz az emberekhez és helyekhez is kötődik, akik, amik a képeken szerepelnek, ezt nyugodt lélekkel állíthatom. Az egykori jelentős székhely, magyar oktatási és kulturális, szellemi központ villan fel újra e kiváló portrék és életképek által, és persze a környék meg népe is, illetve több más honi és külföldi település, ahol Szabó János, ez az ízig-vérig enyedi polgár hosszabb-rövidebb ideig élt. Hajlamos lennék mindenik szereplőnél, epizódnál hosszan időzni. Tömörebb leszek, ha átadom a szót az előtanulmány szerzőjének, Gordán Edinának. Külön ugyan nem említi, de a fotósnak és képanyagának Marosvásárhelyhez és több ismert személyiségéhez is köze van.

„Szabó János fényképhagyatékának egy kis része ma a nagyenyedi Bethlen Gábor Dokumentációs Könyvtárban található. Két album őrizte meg az általa készített fotók negatívjait. Ezek néhány nagyított felvételen kívül nyomtatott formában nem jelentek meg. Emellett található még 206 családi fénykép… A válogatás segítségével betekintést nyerhetünk egy nagyenyedi fiatalember mindennapjaiba 1932 és 1939 között. További fényképei és negatívjai jelenleg magántulajdonban vannak. A negatívok digitalizálását Szőcs Edgár közreműködésével az Azopan Fotóarchívum tette lehetővé… Nagyenyedi képeiből Lixandru Róbert közreműködésével egy külön honlapot hoztunk létre, ahol helyt kapott egy családfa is… Külön köszönet illeti Maxim Enikőt, aki elhozta a fényképeket és néhai Marx Ágnest, aki a könyvtárnak adományozta azokat. Nekik köszönhetően sikerült megőriznünk Nagyenyed történelmének egy kis darabját és minden érdeklődő számára elérhetővé tenni azt… Igyekeztünk olyan fényképeket kiválasztani, amelyek történeti és információs értékük mellett tükrözik az adott kor hangulatát is. Túlsúlyba kerültek a Fehér megyéhez köthető fényképek és az egykori nagyenyedi polgárok portréi. Elsősorban családtagjait, barátait örökítette meg, de az utcai fotózás korai követőjeként is számon tarthatjuk. Szabó János fényképeinek nagy részét az 1930-as évek közepén készítette, így általuk végigkövethetjük fiatalsága helyszíneit és a korabeli szórakozási lehetőségeket. Első fényképét 1932-ben készítette egy Bécs környéki kiránduláson.”

„Szabó János nagy természetjáró volt, még nyolcvanéves korában is a havasokat járta. Élete során számos megpróbáltatáson ment keresztül, mégsem szűnt meg bízni. Rácz Levente jellemzése alapján még 90 évesen is derűt, optimizmust sugárzott egész lénye. Személyében az utolsó nagyenyedi polgárok egyikét tisztelhettük. 2008-ban hunyt el, 94 éves korában.”

Úgy látszik, a jó kedély, a derűlátás az igazán megszállott fotósok sajátja. Sokat mond erről az a tény, hogy Szabó János egyik legjobb ifjúkori barátja az a Marx József volt, aki később a marosvásárhelyi fotómozgalmat oly meghatározón felfuttatta. Kettejüket a későbbiekben rokoni szálak is összekapcsolták. Az album egyik érdekes nagyenyedi sporttelepi felvételén az ifjú Marx József mosolyog ránk.