Nem kis megdöbbenést váltottak ki sokakból a parlamenti választási eredmények, és joggal. Nem mindennapi eset, hogy egy, a voksvadászat napjáig szinte láthatatlan párt akkora erővel zúduljon be a parlamentbe, mint az „aranyos” társaság, még akkor sem, ha a rekordalacsony részvételi arány valószínűleg téves képet mutat a pártok valós társadalmi támogatottságáról. Erről a közvélemény-kutatók tehetnek, és meglehet, hogy a nem születésből eredően kék szemű fiúk is masszívan dolgoztak a háttérben.
Az utóbbi hónapokban a fősodratú médiában egy közvélemény-kutató intézet jelentései alapján ment a tájékozódás az erőviszonyokról. Azt már láttuk, hogy ezek a szakik az ALDE megszűnéséről egyszerűen nem vettek tudomást, no de az eredmények láttán ennél sokkal érdekesebb, hogy a szeptemberi helyhatósági választásokon már egy százalék körüli eredményt elért „aranyos” csapat támogatottságát sem kezdték mérni. Véletlen lenne? Persze ha feltették volna őket a radarra, az sem jelent semmilyen garanciát arra nézve, hogy pontosan tudták vagy akarták volna követni a támogatottságuk alakulását. Mert jócskán tévedtek a szociáldemokraták szakadárjait tömörítő Pro Románia mérésében is, szinte tíz százalékra taksálták a doki alakulatát, aminek pont a fele jött be a számolásnál. Túl sok lenne véletlennek, hogy ez a tévedés is a szociknak jön kapóra, mert az elaltatott doki párt nélkül maradt káderbázisa így csendben visszaszállingózhat a meleg fészekbe.
A szocdem párt számára hasznos tévedéseket vétő intézet sem áll messze tőlük, az irányítója miniszteri rangú kabinetvezetője volt az ország első hűvösre küldött kormányfőjének, majd a 2004-es választások után a parlamentben is erősítette a pártot egy mandátum erejéig.
A szoci aranyfejtés hátterében az állhat, hogy a volt vezér halála után a nagy-romániásokat felfaló párt némi szolgálati háttérsegítséggel egy akolba terelte az ezzel az ideológiával vezethető, még nem pártkönyvezett szimpatizánsokat és a feléjük húzó rendszerkritikusokat, akiknek a száma a válsághelyzetnek köszönhetően is gyarapodhatott. A társaságnak a még a forradalom idejéből a barikád túloldaláról származó tagjai sűrűsége és a tüneményes gyorsaságú megerősödésük egyaránt erre utal. Ez főleg nekik lehet az európai szalonképességüket nem veszélyeztető háttérbázis, de az elcsábított törvényhozók származására úgyszintén nem kényes liberális konkurencia is megpróbálhat majd részesülni az „aranyleletből” az előttünk álló parlamenti ciklusban.
