Megrázta a felismerés a napokban szép hazánk energiaipari miniszterét, hogy a déli szomszédaink degeszre keresik magukat a román áramból, mert hétszer annyit költöttek tárolókapacitásra, mint mi. Az nem jutott eszébe, hogy ezért illene megírnia díszkiadásban a felmondólevelét, mert ha szájtépés helyett dolgozott volna az utóbbi években, akkor nem állt volna elő a mostani helyzet, hogy aranyáron vesszük vissza a megtermelt energiát az okosabb szomszédtól.
Nagyjából három éve, amióta illetékesünk a miniszteri bársonyszéket koptatja, a bolgár döntéshozók is ráébredtek arra, hogy a zöldátállás égisze alatt rohamtempóban telepített napelemparkok mellé tárolókapacitást is érdemes kiépíteni. Ugyanis a megújuló áramtermelőkből a napelemeknek van egy olyan undok tulajdonsága, hogy éjjel nem termelnek áramot, viszont a fogyasztás, főleg a lakossági, az éjszakai órákban a legmagasabb. Így akinek nincs akkuja a napeleme mellé, az nappal legfeljebb bagóáron tudja eladni az energiafeleslegét, hiszen olyankor a szomszéd napelemből is ömlik az áram, telített a kínálat, éjjel viszont drágán kell vásárolnia, mert olyankor csak az okosabbaknak van áramuk, akkuból.
Azért mondjuk, hogy a bolgár szakik is felismerték ezt, mert az itthoni szakértők ugyanezt mondogatják évek óta, csak épp a hazai illetékesek a fülük botját sem mozdították. A déli szomszédnál viszont három éve ugyanabból az uniós újjáépítési alapból, amiből mi is élünk, mintegy 600 millió eurót fordítottak tárolókapacitás-fejlesztésre. Mi 80 milliót.
Az eredmény az lett, hogy a bolgároknál az utóbbi időben egymás után adják át az európai szinten is tekintélyesnek számító akkutelepeket. Három évvel ezelőtt gyakorlatilag a nullán álltak tárolókapacitás tekintetében, mára az uniós élmezőnyben helyezkednek el. És okosan is használják ki a helyzetet. Ha úgy vesszük, európai pénzből megépítették a tárolókapacitást, akkorát, ami nem csak a saját termelésüket tudja tárolni, hanem a szomszéd országokból is vesznek át áramot, amikor csúcson van a termelés, és olcsó az energia. A nagy fogyasztás időszakaiban pedig ezt a bagóért vett áramot (is) adják vissza az akkuépítéshez balek szomszédoknak (is). Hét-nyolcszoros áron. Csak ebből akár százmilliós nagyságrendű hasznot tudnak összehozni éves távon. Még arra is futja a nyereségből, hogy a saját energiaérzékeny iparuknak plafonált áron tudják biztosítani az áramot, ami a gazdaság számos más területén jelenthet előnyöket.
Mindeközben a nálunk szintén bő három éve hivatalban levő miniszter beígért egy zöldforradalmat, amiből nem lett gyakorlatilag semmi, látványosan hadakozott az energetikai piacon érdekelt magyar cégekkel, amivel sikeresen elijesztett más befektetőket is az ajtóból, most meg ott áll az általa istápolt energetikai rendszer, hogy ha beüt az áramínség, akkor éjjelre lekapcsolják az ipart. Még szerencse, hogy nem a lakossági fogyasztást, ahogyan az divat volt emberünk elvtársainak az idején pár évtizeddel korábban. De legalább nálunk a legdrágább az áram a környéken, hogy valamiben mi is legyünk elsők. Ahogy a román szólás tartja, az uraságot és a hülyeséget meg kell fizetni.
