Villamosenergia-piaci liberalizációt hozott az új esztendő. Az unió utolsó tagországaként vezették be nálunk is ezt a szabályt, ami jó a szolgáltatóknak, és egyáltalán nem jó a kisfogyasztónak. Elvileg az nagyon szép és nagyon jó, hogy érvényesül a piaci szabadság, csak ne felejtsük el, hogy ebben a játékban mindig a multik nyernek, sosem a kisemberek.
Gyakorlatilag annyi történt, hogy megszűnt az eddig létező hatósági árszabályozás a kisfogyasztók piacán, és ezentúl mindenki a maga szakállára szerződhet az energiaszolgáltatókkal. Elvileg ez rendben is volna, csakhogy egy magánszemély, ha mégoly hozzáértő is, aligha lehet egyenrangú partnere egy hadseregnyi felkészült szakemberrel rendelkező multinak, márpedig egy tisztességes szerződésnek az lenne az alapfeltétele, hogy mindenki egyenlő eséllyel ülhessen tárgyalóasztalhoz. Ebben a játékban pedig egyenlő esélyekről szó sincs, nem utolsósorban azért, mert egy háztartási fogyasztó nem játszik egy súlycsoportban a nagyfogyasztóval, és még kevésbé az ipari mennyiségek kereskedelméből üzletelő szolgáltatóval. Az egyenlőtlen erőviszonyokra az egyik legjobb bizonyíték a szerződéses feltételek szemléltetésére szolgáló hatósági internetes kezelőfelület, ahol nagyon szalonképesen ott vannak a különböző opciók. Nagyon szép. Csak a mögötte levő rendszer megértéséhez szükséges szakértelemmel van probléma. Tényleg komolyan gondolta az, aki ezt kitalálta, hogy most egyik napról a másikra a háziasszonytól az akadémiai professzorig, huszonévestől a hajlott korúig mindenki megvilágosodik energiapiacilag, és ihletetten fog tudni dönteni például arról, hogy akkor neki most zöldenergia kell, vagy jó lesz a régi szenes is? És akkor még csak a probléma felszínét kapargatjuk, mert az ott látható összetevők mögötti piaci tényezők, amelyek mind befolyásolják a villany árát, naponta többször is változnak. A multik zsoldjában komoly energetikai, gazdasági és jogi képzettségű szakemberek élnek meg – és nem is rosszul – abból, hogy az energiatőzsdén kereskednek a céges szférában. Ezzel a szakembergárdával összeereszteni a mezei fogyasztót olyan, mintha vadnyugati módra kiállítanánk őket párbajozni. Vízipisztollyal géppuska ellen. Látszatra ugye mindkettő fegyver…
Szóval csak annyi történt, hogy ha egyszer beléptettek az unióba, akkor az ő szabályaik szerint kell játszani, és ehhez mi most alkalmazkodtunk, utolsó tagállamként a klubból. A szakik most azt mondják, érdemes új szerződést kötni, válogatni a feltételek között. Lehet. Csak az, ami ebben a jobb sorsra érdemes országban ma igaz, holnap már nem biztos, hogy az lesz, ezt számtalanszor tapasztaltuk. Eddig volt egy olyan amilyen hatósági kontroll a kisfogyasztói árak felett, és ez jelentett valamennyi védelmet a háztartási fogyasztónak. Ez idéntől megszűnt, tehát az az újdonság, hogy mostantól ha a nagyfiúk árat akarnak emelni, akkor már nem kell udvarolni a szakhatóságnál, hogy ezt megtehessék. De legalább a szabadpiaci illúziókat szép színesen csomagolják a kisfogyasztónak, akinek a multikkal szembeni kiszolgáltatottsága anélkül nőtt, hogy erre bárkivel is szerződött volna.
