A Perzsa-öböl menti államokban van körúton a kormányfő, több miniszter társaságában. Úgy hírlik, hosszú ideje vajúdó munkálatokra igyekeznek befektetőket szerezni. A szándék nem rossz, de a célpont és az időzítés sem volt okos.
Az egyik ország, amelyet felkeresnek, az Egyesült Arab Emírségek, ahonnan a mindjárt két évtizede veszteségben működő hazai nemzeti légitársaságnak keresnek kérőt. Médiahírek szerint az emírségek neves légitársaságának adnák a hazai légicég többségi tulajdonrészét, és azt is remélik, hogy a bukaresti nagyobbik nemzetközi röptér rég esedékes új termináljának felépítésében is partner lenne a régiónkban már érdekelt arab légitársaság.
A másik felkeresett ország Katar, ahonnan szintén médiahírek szerint egyebek mellett a Brassó és Bukarest közti autópálya- és vasúti összeköttetés beruházásaihoz keresnének partnereket. Az illető sztrádatervre nem a mostani az első kormány, amelyik megpróbál külföldi befektetőt szerezni. És valószínűleg nem ez lesz az utolsó kísérlet. Mert hogy a katariaknak éppen most lenne sürgős egy uniós országba sietni a pénzükkel, amikor éppen folyamatban van az unió történetének egyik legnagyobb korrupciós botránya, arra nem fogadnánk nagy tétben. Másfél éve sincs, hogy az Európai Parlament szocialista alelnöke belebukott a Katargate-ként elhíresült ügybe, ami egyszerűen arról szólt, hogy több uniós döntéshozó kenőpénzt fogadott el a katariaktól, és lobbizott a kis arab emírség üzleti érdekeiért. Az ügyben még folyik a nyomozás, de már így is több európai szocialista politikusnak került a székébe a dolog, és messze még a végkifejlet. Hogy a kormányfő európai párttársainak mennyire volt őszinte a mosolya, amikor emberünk nyilatkozatát olvasták, miszerint Romániát Katar európai uniós befektetési kapuországává tenné, lehet találgatni.
Hogy maga a Katargate élénk hullámokat vert a sajtóban, az sem véletlen, és a szelet állítólag a szomszédos egyesült arab emírségből is fújták. Német sajtóértesülések szerint az egyesült arab emírségbeliek milliókat fizettek egy svájci cégnek azért, hogy a katariak viseltes ügyei után kutakodjon Európában, és járassa le őket. Ez azért teljesen hihető, mert az öbölbeli arab olajországok közt régi és mély feszültségek és rivalitások vannak. A vallási és politikai hátterű nézeteltérésekből fakadó feszültség a múlt évtizedben odáig fokozódott, hogy az arab öbölbeli országok gyakorlatilag kiközösítették Katart, és noha az utóbbi időben a krízis enyhült, a feszültségek még messze nem ültek el, és a rivalizálás még annyira sem szűnt meg. Ezért ilyen jellegű körutat tenni a térségben legfeljebb turistaútnak jó. A regáti beruházási projektekben nincs akkora üzlet, aminek a kedvéért azokban a körökben bevállalnák a riválisok háttérmunkájából esedékes kellemetlenségeket is. Tehát ez az öbölbeli körút arra jó lesz, hogy kormányfőnk jól mutasson a tévéhírekben, ami kampányidőkben mindig fontos, de ha majd egyszer autópályán mehetünk át a Prahova völgyén, az nem a mostani turné eredménye lesz.
