Ár-tér

Címfotó: Pokorny Attila fémplasztikája a tárlaton

Napok óta az európai áradások okozta tragédiákkal, a hatalmas pusztítás képeivel van tele a média. Szomorú, lehangoló, mit hagyhat maga után a víz az ártéren. De amikor nem gyilkos ösztön jegyében lép fel kivédhetetlenül a természet, a szépséget is lenyűgözően felmutatja. És ez a látvány a művészekre különleges hatással lehet, alkotói kihívásként, jelképformáló ihletforrásként is tekinthetnek rá. Az ártér ekképpen festmények, szobrok áradását is előidézheti. Jó példa rá Knyihár Amarilla és Pokorny Attila Ár-tér címmel Budapesten nyílt kiállítása. Szeptember 6-án a VII. kerületi Kossuth Lajos utcában a Budapest Art Bridge kortárs művészeti galériában tartott tárlatnyitót igazán nagy érdeklődés övezte, és azóta is szép visszhangja van az eseménynek. A galériavezető L. Simon László köszöntőjét követő méltatás, Szücs György művészettörténész elemző gondolatsora mindazt kiemelte, amit egy ilyen idő szabta ünnepi alkalmon lehet és érdemes részletezni. Talán valamikor ehhez a szöveghez is hozzájutunk. Most az elégtételt hangsúlyozzuk, amit bennünk, marosvásárhelyiekben kelthet a két művész újabb nagy sikerű bemutatkozásának a híre. Hiszen az alkotók egy ideje már nem városunkban élnek és dolgoznak, Magyarországra áttelepülve teljesítik ki művészetüket és öregbítik hírnevüket. De a magunkénak tekinthetjük mindkettőjüket, hiszen rendszeresen rajta tartják a szemüket az itthoni történéseken, és fontosnak érzik, hogy a vásárhelyi közvélemény is tudjon mindarról, ami pályájuk újdonsága. Pokorny Attila is, Knyihár Amarilla is folyamatosan tudósít a világhálón azokról az eseményekről, amelyek velük kapcsolatosan érdekelhetik a művészetkedvelőket.

Tíz évvel ezelőtt indított nagyszerű kezdeményezésükről, a gernyeszegi Kastélypark Nemzetközi Művésztelepről minden nyáron átfogó riportban számoltunk be mellékletünkben. Tavaly és idén erre már nem került sor, a felújítás folyamata nem teszi lehetővé, hogy a Teleki-kastély ilyen esemény színhelye legyen. Örvendetes hír a műemlék épület restaurálása, környezetének megóvása, de joggal sajnálkozhatunk a művésztelep tevékenységének szüneteltetése miatt. Remélhetőleg megoldódik valamiképp a folytatás kérdése. A két alapító művész maga sem adta fel a reményt. Az a tudatosság, ahogy az alkotói pályán mennek előre, ezen a téren is eredményre vezethet. Az Ár-tér kiállítás impozánsan felmutatja e megújulni mindig kész szándékot, de azt is, hogy következetesen tovább akarnak haladni a művészi hitvallásukhoz, elképzeléseikhez igazodó, már jól kitaposott úton. Ezt a számos közzétett kiállítási fotó jól érzékelteti, de azok győződhetnek meg róla a legbiztosabban, akik olyan szerencsések, hogy megtekinthetik a kiállított anyagot. Ha ott járnak, nyomják meg a Kossuth utca 10. szám alatti kapucsengőt.