Apor Károly temetése

Marosvásárhely polgársága az elmúlt 200 esztendőben kevés olyan díszes temetést láthatott, mint 1885-ban báró altorjai Apor Károlyét. Említettem egyik korábbi Népújság-beli cikkemben, hogy Arany János is néhány történelmi legenda alapján Laczfi nádort a Toldi estéjében Laczfi-Apor néven emlegeti, és az altorjai Aporok ősének tekintette. Az Arany János által megénekelt díszes öltözet és pompa, amelyben Laczfi nádort leírja („délcegen megüli sárga paripáját/ sok nehéz aranyhím terheli ruháját”), végigkísérte Apor Károly életét és halálát is. Hatlovas hintóval temették, díszes halottashuszárok kíséretében, a ravataltól a marosvásárhelyi római katolikus plébániatemplomig. A gyászszertartást és a gyászmisét maga Lönhárt Ferenc gyulafehérvári püspök celebrálta. (Nem sok világi ember élt Marosvásárhelyen, akit a római katolikus püspök temetett volna el.) Apor Károlyt díszmagyar ruhában temethették el, ahogy ő életében is az ünnepélyeken szeretett megjeleni.

Jómagam is feltettem a kérdést, hogy honnan indult a hatlovas halottas hintó, vagyis hol lakott 1885-ban Apor Károly. Apor Károlynak, de az ősi Apor családnak is mindig számos ingatlana volt Erdélyben és háza Marosvásárhelyen. Az érdekes az, hogy a ma is kórházként működő Szentgyörgy utcai házukat Apor Ká-roly édesapja, Apor Lázár, Erdély alkancellárja adta el a városnak még 1852-ben, hogy abban létrehozzák Marosvásárhely első komolyabb kórházát1 (gyenge felszereltségű ispotály már a mai Kistemplom helyén működött az 1700-as években). De bizonyos, hogy Apor Károlynak még máshol is volt háza Marosvásárhelyen, mikor 1845-ben kinevezték Marosvásárhelyre a királyi táblához számfeletti ülnökké, és édesapja, Apor Lázár rábízta a nemrég szerzett tófalvi gazdaságot. Apor Károly első dolga volt, hogy két kancellista segítségével összeírassa a családi levéltárból birtokaik lajstromát. Ez az összeírás ma is olvasható a sepsiszentgyörgyi Állami Levéltár Apor családi levéltári alapjában:

„Alább írtak bizonyságot teszünk arról: hogy a’ közelebb elenyészett 1845-dik évbe December Holnapja 11-dik napján megtanála minket Számfeletti Királyi Tábla Bíró Al Torjai Méltóságos Liber Báró Apór Károly úr ő Nagysága az iránt: hogy itten Marosvásárhely Szabad Királyi városában lévő Szent György utczai házánál való különböző Jószágokról szóló Leveleit Regestrálnok, annálfogva ugyan a’ múlt 1845-dik Év December Holnapja 11-dik napján Ítélő Mester Harczai Méltóságos Gálfalvi Imre úr által törvényesen lett kibocsáttatásunknál fogva elmentünk a’ már feljebb tisztelt Méltóságos Báró Úr ő Nagysága Szent György Utczába lévő lakó házához, az holott is a’ mely Leveleket ott tanáltuk, azokat az alább meg írt rendel regestráltuk: –

Törvényes kibocsáttatásunk ez vala:

Királyi Táblai Számfeletti Báró Al Torjai Méltóságos Báró Apór Károly Úr különböző Jószágokról szóló Leveleinek Számbavételére – Regesztrálására – két királyi Táblai hütös Irnokokat kérvén ki, – ennek következésében – azon Leveleknek híven leendő Regesztrálására Motok Josef és Kedves Tamás Királyi Táblai hütös Irnokok ezennel kibocsáttatnak. – Mvásárhelyt December 11-én 1845- Gálfalvi Imre – Itélő mester által.”2

Az is igen értékes információ, hogy Bolyai János kézirati hagyatékában (a Teleki-Bolyai Könyvtárban őrzik) fennmaradt egy cetli, amely szerint 1836 augusztusában a Bolyai Jánost szolgáló legényke átszegődik báró Apor Lázárhoz. A fennmaradt papírdarabka arra is bizonyíték, hogy 1836-ban Bolyai János Marosvásárhelyen lakott és nem Domáldon, ahogy a legtöbb Bolyai-monográfia tévesen írja.

Sejtésem szerint Apor Károly ugyancsak a Szentgyörgy fertályban lakhatott elhalálozásának pillanatában is (ezt későbbi kutatások alapján tisztázzuk). Viszont az is valószínű, hogy Apor Károlyt a Királyi Tábla épületében, a Kendeffy-palotában ravatalozták fel. Tehát onnan indulhatott a végtisztességre összegyűlt gyászmenet a hatlovas hintó után. A korabeli sajtó tévesen jegyzi meg, hogy a püspöki gyászmise után a koporsót „a családi sírboltba szállították”. A sajtó akkor sem volt tévedhetetlen, mert Apor Károlyt végakaratának megfelelően a tófalvi birtokán temették el.

A sírja ma is megvan, még ha nagyon elhanyagolt állapotban is. A sírt benőtte a természet, de a szép márványoszlop csodálatos módon jól bírja az idő viszontagságait. Valószínű, hogy a híres olaszrizlinget termő szőlődombja tetején óhajtott végső nyugalomra térni. Annak a szőlősnek, melynek borával a párizsi világkiállításon aranyérmet nyert, és amely bort rendszeresen szállította a király asztalára is. Apor Károly ugyanis híres borász is volt, és kis, néhány holdas tófalvi gazdaságából nagyobb haszna volt, mint másoknak a sok száz holdas birtokukból!

Tehát a hatlovas halottas hintó a plébániatemplomtól a gyászmise után végighajtott a Szentgyörgy utcán, majd ki Marosszentgyörgyre, és onnan Tófalvára. Gondolom, a püspököt is lovas hintóval vitték fel egészen a sírig, amit ma már nem tudnának megtenni, mert benőtte a gaz és átalakultak a parcellák. Szőlősnek ma már nyoma sincs Tófalván. Sajnos.

Érdemes megemlíteni, hogy Lönhárt Ferencet a püspöki székben gróf Majlát Gusztáv Károly követte, és Apor Károlynak a pozsonyi jogakadémián osztálytársa volt gróf Majláth György (Pozsony, 1818. december 8 – Budapest, Várnegyed, 1883. március 29.), a későbbi országbíró, Majláth Gusztáv Károly (Bakóca, 1864. szeptember 24 – Budapest, 1940. március 18.) erdélyi püspök édesapja.

Szóljunk néhány szót Apor Károly végrendeletéről. Nagyon korán, valószínűleg apja halála után maga is elkészítette a végrendeletét. Ennek alapján jelentős összeget hagyományozott a Magyar Tudományos Akadémiára és az Erdélyi Nemzeti Múzeumra. Viszont halála után az örökösei (édesgyermeke nem volt) megtámadták a végrendeletet, és meg is nyerték. (Elmosolyodhatunk azon, hogy a Királyi Ítélőtábla elnöke, Erdély jogi apparátusának legfőbb bírája maga sem tudott jogilag megtámadhatatlan végrendeletet alkotni. Persze, az is szóba jöhetett, hogy fiatalon, 1865-ben tette az adományozást, és utána eltelt 20 év, ami alatt megváltoztak a körülmények.)

Köszönetet mondok Kovács G. Györgynek a Teleki–Bolyai Könyvtár munkatársának Apor Károly gyászjelentése felkutatásáért.

 

 

1 Benkő Károly: Marosvásárhely szabad királyi város leírása 1862-ben, Mentor, 2001. Szerkesztette: Pál-Antal Sándor. p. 25: „Kóroda: Több honfiak adományokból tizenkét ágyakra volt készítve, és jó karban tartották a Kövecses utcai házában, mely eladatván 1852-ben augusztusban báró Apor Lázár úrtól vett emeletes jó és csinos kőlakban költöztetett, egy sorban fekszik az írt Makariás házzal…”

2 Sepsiszentgyörgy Állami Levéltár, Nr. fond 36, Nr. dosar 1501