Angyali misszió

Nyolcadik alkalommal szállnak sűrűbben angyalok a mezőségi szórványtelepülések és Székelyföld eldugott falvai fölött.

Az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány önkéntes angyalai ismét házról házra járnak, és ajándékokat, tartós élelmiszert, játékokat osztanak szét. Az adakozáson túl a személyes jelenlét, az ajtón kopogás, s a boldog  karácsonyt kívánás a legmeghatóbb. A jótékonysági akciók ezen  emberközeli részét  nem sokan vállalják fel, hiszen időigényes, nagy távolságokat kell bejárni, s  bizony a téli útviszonyok közepette nem is könnyű feladat. 

Az ajándék méltósága 

S mégis megteszik a Magyarországról érkező angyalok. Azon túlmenően,  hogy összegyűjtik a  pénzadományokat, összeállítják a megajándékozottak életkorának és szükségleteinek megfelelő csomagokat, amellyel valós segítséget nyújtanak, személyesen jönnek el Erdélybe. Bizony, sok családnak jól fog a tartós élelmiszer, a cukor, az olaj, a liszt, rizs, száraztészta, a konzerv, a kávé, a kakaó. De jó segítség  a tisztítószer,  a mosószer, a mosogatószer, vagy a tisztálkodószerek, a szappan, a tusfürdő, a sampon, a fogkefe, a fogkrém,  a gyerekeknek pedig a különféle játékok: a  készségfejlesztő és a társasjátékok, a plüssök, a babák,  a legó, az édességek (csokoládé, cukorka, keksz, szaloncukor).  

Bálint László, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány elnöke kedden a Székelyvarság fele tartó  úton,  vezetés közben mondta el, hogy  idén közel 4-6 millió forint közötti értékre  saccolja az összegyűlt adományokat. 

– Idén jó irányú változás történt, sokkal több minőségi dolgot adományoztak, új, fóliázott játékokat, új,  és  kevesebb használt ruhaneműt,  mint előző években. Ennek különösen örvendünk, hiszen az ajándéknak méltósága van, meg kell tisztelnünk a megajándékozottat, nem adható oda olyan holmi, ami lomtalanításból származik. Mindenki olyasmit adományozott, amit saját maga is szívesen tenne a karácsonyfa alá – fogalmazott Bálint László. 

Hatvan település – 23 angyal 

Idén egy nagy kamionnal, négy kisbusszal, három terepjáróval és több kisautóval érkeztek az ajándékkal megrakott angyalok. Szám szerint 23-an.  Ez alkalommal Mezőpanitban volt a „főhadiszállásuk”,  ahol  jó körülmények között sikerült elkészíteni a csomagokat, s megfelelő ellátásban is részesültek.  Az angyalok fele az egyháznál, fele az önkormányzati vendégszobákban kapott szállást, amiért  Bodó Előd polgármesternek nagyon hálásak. 

A bőséges csomagokkal több mint hatvan mezőségi és székelyföldi  településre jutottak el. Bejárták az egész Mezőséget. Vasárnap például Pusztakamarással és a környező falvakkal kezdték. Hétfőn tizenegy útvonalat tettek meg a Nyárádmentén, eljutottak Nyárád- szeredába, Selyébe, Nyárádremetére, Deményházára és Vármezőbe, kedden tíz irányba indultak, ebbe benne volt a Felső-Maros mente, Borszék és Gödemesterháza is.  

Angyalok nyitják be az ajtót, más senki

– Nem oda megyünk, ahol minden rendben van, hanem oda, ahol nélkülöznek, vagy ahol magányosan élnek idős emberek. Nem is gondoltuk volna, hogy ennyi 80 év fölötti ember él magányosan a Mezőségen és  Székelyföld településein. Csak Székelyvarságon több mint ötven ilyen idős ember van. 

De nem jobb a helyzet a többi településen sem, például az Oroszhegy melletti tanyavilágban.  Senki sem megy be hozzájuk  rajtunk kívül, hogy megkérdezze, hogy vannak, és hogy boldog karácsonyt kívánjon nekik. Nem is a csomagnak örvendenek annyira, mint inkább annak, hogy valaki rájuk gondolt, és benyitotta az ajtajukat. A magányos emberekkel, a családokkal a  személyes találkozást tartjuk a legfontosabbnak. A  karácsony arról szól, hogy szeretettel viseltessünk embertársaink iránt, s ezt úgy tegyük, hogy valóban érezzék a szeretetünket. Nagyon örvendenek az emberek – vallja Bálint László, aki az angyalok és édesapja, Bálint Zsigmond fotóművész társaságában vágott neki a Korond és Varság közötti  havas útnak,  magányosok,  gyerekek ünnepváró mosolyáért. Ez az igazi angyali lelkület ilyenkor, karácsonyban.