Ami a képeslapokból kimaradt

Az elmúlt hetekben közöltük a marosvásárhelyi Horváth Dezső és menyasszonya, a szatmári Vadnay Ilona képeslapokon küldött üzeneteit.

Az elmúlt hetekben közöltük a marosvásárhelyi Horváth Dezső és menyasszonya, a szatmári Vadnay Ilona képeslapokon küldött üzeneteit, amelyben megfogalmazták vágyakozásukat, reményeiket, hogy Marosvásárhelyen fogják leélni az életüket szerelmes, boldog egyetértésben. Ami tőlük tellett, meg is tették, de a sors másképpen alakította a megálmodott házaséletet. A sok munkát, a kilátástalanságot, a nincstelenséget nem láthatták előre. Bár a képeslapokból kiderül, hogy leveleket is írtak egymásnak, levelezésük sajnos nem maradt fenn. A Horváth család életéből viszont sejteni lehet, hogy a fiatal udvarló, majd vőlegény mire alapozott, amikor a boldogságot ígérte kedvesének, akinek képzeletében az álmok városaként élt Marosvásárhely.

S nem véletlenül, hisz a város a XIX. század végén és a XX. század kezdetén egy ígéretes település képét mutatta, ahol az elképzelt boldogságban hinni lehetett. Az erdélyi városba Magyarország egész területéről jöttek komoly, becsületes emberek, hogy jövőt építsenek. Így tett a képen látható pödört bajuszú Horváth Benjámin is, aki 1872-ben született a Veszprém megyei Kispiriten a néhai Horváth Gábor református földműves és neje, Tóth Lídia fiaként. Nem tudni, hogyan került Marosvásárhelyre, de a fiatal asztaloslegény jövőt látott az erdélyi városban. Hamarosan temetkezési vállalkozást nyitott, s a Szent György utcai kis házból egy nagy házba vitte a családját, ahol akkora udvar volt, hogy műhelyt épített, s felnőttsorba érett gyermekeinek külön lakást is biztosított. És honnan tudhatta a hajdani földműves fia, hogy gyermekeinek zongorát és hegedűt kell vásárolni, ha nem az erdélyi város szellemisége sugallta neki? A századforduló első éveiben nagyon erős volt a polgárság, az iparos réteg igénye a kultúrára, a szépre. Az iparos egyletek, alapítványok komolyan működtek, gyakoriak voltak a jótékonysági bálok, rendezvények.

A képen látható család, a tekintélyt parancsoló családfővel az élen, aki gyergyói örmény lányt vett feleségül, a biztonságot, a jólétet sugározza, mint akik tudatában vannak munkájuk értelmének és törekvéseik sikerének is. Ezt az útravalót kapta, ezt ígérte szép, fiatal menyasszonyának fiuk, az 1905-ben született Horváth Dezső is, aki még hitt abban, hogy édesapjához hasonlóan valóra válthatja kedvesének
álmait.  

(h.i.)