Amerika és szabadsága

November 5-én a 60. elnökválasztásra kerül sor az Egyesült Államokban. A világ szeme a megszokottnál nagyobb mértékben figyel az Újvilágra, ezért a Népújság hasábjain egy hatrészes sorozatban ismereteket közvetítünk az országról, néhány főbb városáról és helyszínéről, az amerikai polgárok életéről. A sorozat kölcsönös kiegészítője lehet a világutazó gyógyszerész, Veress Zsombor idei amerikai úti beszámolójának.

Mint egy kutatás romániai koordonátora, több alkalommal részt vehettem az amerikai dohányzás-kutatási társaság nemzetközi konferenciáján az Egyesült Államokban. Szakmai látogatásaimat igyekeztem úgy megszervezni, hogy a célállomásokon kívül környékbeli nagyvárosokat és látnivalókat is megismerhessek a keleti és a nyugati partvidéken és másutt. Sőt, utolsó amerikai tartózkodásom során három egymást követő vasárnap három nagyváros református gyülekezetében tartottam előadást az erdélyi református életről. Amerikai élményeim, rálátásaim, tapasztalataim osztom meg, a teljesség igénye nélkül, abban a reményben, hogy mások számára is hasznossá tehetem azt a sors adta lehetőséget, hogy valamelyest közelebbről megismerhettem Észak-Amerikát. Úgy érzem, Amerikában indián lennék. Sorsukban osztozva többszörös kisebbségi vagyok: Amerikában európai, Európában kelet-európai, Romániában erdélyi magyar.

Az Amerikai Egyesült Államok ötven önállósággal rendelkező tagállam szövetsége. A kontinensnyi ország nemzeti zászlója, a „csillagos-sávos lobogó” bal felső sarkában egy nagy kék négyszögben ötven ötágú csillag számolható meg, öt sorban hat-hat csillag és négy sorban öt-öt csillag. Az ötvenedik csillag 1960-ban került fel a történelem során a tagállamok be- és kilépése miatt folyamatosan változó zászlóra. Eközben az összesen 13 piros és fehér vízszintes vonal nem változott, hiszen a sávok az államszövetséget létrehozó eredeti tizenhárom gyarmatot jelképezik. A legelső zászló, a tizenhárom sávos és csillagos, a függetlenségi háborúban jelent meg először.

A szövetségi állam akkor jött létre, amikor a teljes önállóságnak örvendő tagállamok a szuverenitásuk egy részét egy központi kormányra ruházták át. Az együttesen létező szövetségi és tagállami kormányzás rendkívül összetett, párhuzamos szuverenitás létezik az Egyesült Államok és az azt alkotó államok között. A legfelsőbb törvényhozó testület a Kongresszus, amely képviselőházból és szenátusból áll. A kongresszus mindkét kamarája a washingtoni Capitoliumban ülésezik. Elmondható tehát, hogy a Capitolium-domb az Államok, egyúttal a világ demokráciájának a fellegvára. 

Igen, az Amerikai Egyesült Államokat a szabadság mintaországaként szokás emlegetni. Az emberi jogok érvényesülése terén valóban így van, az amerikai alkotmány két évszázada folyamatosan a világ példaértékűen demokratikus alapdokumentuma. Az állam törvényeinek az alkalmazását felügyelő hatóság egyszerre adja meg a szabadság lehetőségét minden állampolgára számára, másrészt erőteljesen fellép az egyenlőség ellen akkor, ha a szabadság és egyenlőség lehetőségével felvértezett állampolgára érdemtelenül visszaél ezzel a lehetőséggel.

Amúgy érdemes elgondolkodni azon, hogy amíg Romániában és Magyarországon, szerte Európában számos párt közül lehet választani, az Egyesült Államokban egyfolytában csak két párt verseng egymással. A demokraták és a republikánusok jelöltjei különböző előválasztásokon mérettetnek meg egymás között.

Amerikában minden a pénzről szól. Bár a munkáltatók részéről igen szigorúak az elvárások, pénzt kereshet az, aki dolgozni akar, és megbecsülik a kezdeményezést, az innovációt. Sok pénz kell a piacgazdaság működtetéséhez, a fogyasztói társadalom fenntartásához. Amerika olcsó munkaerőt vett elsősorban Ázsiából, munkarobotokat. Aztán jó pénzért eladta a technológiát, miközben idejöttek szakosodni az ázsiaiak, majd hazavitték a tudást, és most már köszönik szépen. Ezért, több évtizednyi masszív kiárusítás után, úgy tűnik, hogy komolyan meg kell küzdenie a pozíciói fenntartásáért. 

Nem csoda, hogy európai embernek igencsak fárasztó az amerikai világ. Nemcsak zsúfolt, hanem oly módon öntörvényű és egyúttal szeszélyes, hogy nem könnyű megérteni és aszerint cselekedni. Egy hatalmas országról van szó, a szabadságnak olyan mintaországáról, ahol keményen és szigorúan megszabott keretek között dolgoznak a polgárok, majd – főleg hétvégeken érvén rá – szabadon elkölthetik a pénzüket. 

Az átlagos amerikai polgár korán kel, hogy időben munkába érjen, jelentős időt tölt az autójában, követi a bedugult útszakaszokat. A munkahelyén többnyire túlórázik, délidőben fal valamit, aztán megfeszített ütemben folytatja a munkáját. Estére ér haza, és a lefekvésig hátralevő időt a hűtő nyitogatásával, a tévécsatornák váltogatásával, esetleg néhány telefonbeszélgetés lebonyolításával vagy a családtagokkal való szóbaállással tölti. A hétvégéje szabad, bevásárol, kimegy étkezni, no meg a mégiscsak szükséges házimunkákat és háztáji foglalatosságokat intézi. Viszonylag ritkán jár művelődni, talán gyakrabban sporteseményre, kedvencei baseball-, hoki- vagy kosármeccsére. Gyakorta még a szabadidejét is be kell programálnia, és előre lefoglalnia a neten valamely belépőt, akár parkolási lehetőséget. Ki-ki döntse el, hogy mennyire szabad és mennyire időmilliomos!

Mindenki közlekedik, nagy a zsúfoltság. Repülővel, hajóval, metróval, busszal és leginkább kocsival jár, legtöbbször nem is tehetné másként, hiszen a lakosok zöme olyan kertvárosokban él, ahol tömegközlekedés nem létezik, vagy csak nehézkesen működik. Az üzemanyag olcsó, hozzánk képest feleannyiba kerül. Mégis, rendkívül csalóka lenne a benzinárhoz hasonlítani a közlekedést és az autó fenntartásának a költségeit. A derék amerikaiak legtöbbet az autópályákon, majd a vendéglátóipari egységeknél állnak sorba. Türelmesen álldogálnak, kedvenc hamburgerükre vagy sajtsüteményükre várva.

Amerika látszólag látványosan sokat nyújt, hiszen magas szintű a technológia, kényelmessé vált az élet, jól felszereltek a lakások. Az autók önműködők, kényelmesek, biztonságosak. Lelkileg viszont keveset ad, az emberi kapcsolatok sekélyesebbek. Az átlagos amerikai sokat dolgozik és utazik, kevés a szabadideje, igazából nincs kerete a mély barátkozásra, inkább felszínesek a kapcsolatai. Szellemileg változó közegben él, mert egyrészt adottak számára a magas szintű intellektuális megnyilvánulás lehetőségei, másrészt a mindennapos mókuskerék csökkenti a színvonalas szellemi lazítás igényét. Miközben a szabad lehetőségek országában „minden szinten szinte minden” elérhető. Megfelelő hozzáállással, kitartással és szerencsével.

Egészen sajátos mértékegységeket használnak a tengerentúl, amiket az európai embernek meg kell szoknia, és le kell fordítania a „saját nyelvére”. Mérföld, láb, font, Fahrenheit. A keleti partnál még elő-előfordul a Fahrenheit-fok mellett a Celsius-fok feltüntetése is, nyugat felé haladva azonban át kell számítani a fokokat. De sajátos az amerikaiak világnézete is, viszonya az egyházhoz és a különböző vallási irányzatokhoz. Számos felekezet létezik, nincs még egy olyan ország, amelynek az elnökei olyan sokféle egyházhoz tartoztak volna. Az embersegítő, filantropikus tevékenység kiemelt fontosságot élvez; aki teheti, mindenféle karitatív támogatást nyújt. Kórházaknak adományoz, vagy csupán egy-egy padot, fát ápol valamely parkban. A vidéken élők vallásosabb életet folytatnak. 

Amerikában a természet megőrzése alapvető kérdés, az ökológiai rendszerek élővilága már-már ugyanúgy osztozik a megmaradását biztosító jogokból, mint maga az ember. Az a törekvés, hogy az épített környezet mellett jól megférjen és megmaradjon a természetes közeg. Megszokott jelenség hát, hogy a mellékutakon szarvas vagy őz lehetséges megjelenésére figyelmeztető táblák hívják fel magukra a figyelmet. A városközpontokon kívüli kertvárosokban fákról fákra ugrabugrálnak a mókusok, miközben a tóparti kacsák szabadon kószálnak az ide kinyúló magántelkeken. Adott helyen még annak is nagy a valószínűsége, hogy komótos leguánok keresztezzék a sétáló turista útját.

Az ország hatalmas és természeti szépségekben gazdag, ezek közkincs tárgyát képezik, megőrzésük közös feladatokat és gondolkodásmódot közvetít az állampolgárok számára. Az amerikai nemzeti parkok már-már legendásak. A Yellowstone, a Yosemite, a Grand Canyon és társaik előre jól megtervezett rendben fogadják a látogatók, a turisták millióit.