2024. july 6., Saturday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Szívmeleg ujjak arcomon a címe Székely-Benczédi Endre új kötetének,

elsődleges célközönsége pedig a gyerekek. A kötettel való legelső találkozásomkor pár percig elidőzöm a címnél. Szívmeleg ujjak – milyen szerencsések ezek az ujjak, a szerző közvetlen környezetében élő gyerekekéi, unokákéi elsősorban. Ez a kötet nekik készült, az ő hozzájárulásukkal, hiszen a kötetillusztrációk az unokák rajzai. Bevallom, a cím elvarázsolt. Hiszen nincs a világon bensőségesebb érintés, mint arcodon érezni gyereked ujjait, mely ujjbegyekben benne van kicsiny szívük. Ebben a szellemben próbáltam címet keresni én is soraimnak, így esett a választás az almamosolyú gyermekversekre, hirtelen pirospozsgás, pufók, kerek arcú, vidám gyerekeket láttam magam előtt, ahogy felolvasást „követelnek” a nagyapától saját verseskötetéből. Pörgős, friss, vidám versek, kedves gyerekrajzok kergetik egymást kereken 111 oldalon a szép kivitelezésű kötetben, melynek szerkesztője Bölöni Domokos, a tördelés és a kedves borító Donáth Nagy György munkája. A kiadvány a marosvásárhelyi Juventus Kiadónál látott napvilágot 2018 végén. A kötet legelső verse tulajdonképpen a címadó vers, Szívmeleg ujjak arcomon. A versben kicsordul a nagyszülői boldogság, de olyan módon, hogy gyakorló szülőkként saját érzéseink kifejezőjévé (is) válik: „…Apró kis virágszirmokkal/ ölel. Nyakamba mézcseppet/ lehel. Semmit sem kér,/ most adni ő akar”. Így indít Székely-Benczédi Endre. Ilyen belépővel a verseskötet csupa jót ígér. Kamaszodó fiammal felváltva „vonulunk át” a köteten, és állítom, a verseskötet nem csupán gyerekeknek való. A felnőttek is kifejezetten élvezik és értékelik. A gyermekkor legkülönbözőbb helyszínei, legmeghatározóbb tárgyai, mozzanatai kerülnek a verseskötet lapjaira. 

Kislánykának ír verset, miszerint egyik játékbaba megkérte, legyen közvetítő közte és kis gazdája között, játsszon vele óvatosan: „Arra kért Zsuzsika nevű babád,/ ha tehetem, beszéljek veled: a haját,/ ameddig nem muszáj, ne cibáld.” (Levélféle). Verset ír arról, hogy nem ijesztő az este, ő csak egy bácsi, Este-bácsi, verset ír a plüssnyúlról, a jó manóról, akinek tulajdonképpen „anyuka-arca” van, a babfőzelékről, melynek minden babszemét nevén lehetne nevezni, milyen jó móka is lenne; vagy ír az éppen házasodó Csiga Jóskáról; „anyucipőről”; a cókmókról; falun lakó Fagy Úrról és az őt bosszantó Fa Gyuláról. Szerepel Gyurma Gyurka, de született vers a távirányítóról, egészen pontosan arról, hogy inkább a játék, a Mackó domináljon, mintsem az örökös távirányító-használat már zsenge gyermekkortól. 

Olykor a szerző a gyerek szerepében írja a verset, máskor nekik ír róluk. Kedvesek, fordulatosak a versek: pl. a Szerencsés baleset címűben, bár ki kellett dobni az ételt, amit a gyerek elsózott, hála Istennek, hogy nem forrázta le magát. Hát lehet ilyesmiért haragudni? Nem, semmiképpen. A Csalafinta palacsintából is a gyerek önhibáján kívül került a lekvár a kisgyerek arcára. És ez így is van! A palacsinták már csak ilyenek! Botond így emlékszik a rokonlátogatás áldásaira: „Lesz egy csomó puszi ide, puszi oda,/ s az egész lakás egy felnőtt óvoda”. (Rokonlátogatás váratlanul). A kötet főszereplői Botond és Kinga, kik olykor játszanak, máskor hajba kapnak, de nagyon-nagyon szeretik egymást, és szerethető gyerekek, de szerepel Lenke és Elemér is. Kiemelkedően fontos Botond gyerek határozata. Ugyanis ő gyerekésszel hat pontba foglalta az egyetemes emberi jogokat. Lássuk csak: „az elalvás nem kötelező”, „ne szabja meg előre senki, mi az, ami ehető”, „súlyosan megszegték a szabályt, akik a 

kiságyon a rácsot kitalálták”, „a kályha környéke ne legyen tiltott terület”, „ne zárják kulccsal a szekrényt” – az utolsó pontnál Botond elbizonytalanodik: nem is tudja, mi legyen szabad, azt azonban mindenképpen tudja, olyasvalaminek kell lennie, amit még tiltanak. Arra mindenképpen fel kell készülni, hogy a kötetet véges-végig fülig érő mosollyal lehet csak végigolvasni. És mindez olyan kedvessé, szerethetővé teszi, mint amilyennek a szelíd lelkű szerző, a boldog és büszke nagyapa megálmodta. 

Érdemes elolvasni, felolvasni olvasni még nem tudó, vagy akár tudó gyerekeinknek, hiszen így együtt élhetjük át a gyermekkor néhány szépséges, kedves mozzanatát, járhatjuk be élethelyzeteit. Kiváló újév-indító olvasmány, üdítően hat a minket körülvevő gond- és feladattengerben. Engem elbűvölt. 

Doszlop Lídia 

Sorstündérek... Georgiana Grădinaru Aciobăniţei kerámiája

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató