Az alkotmánybíróság döntése megfellebbezhetetlen érvényű – harsogják napok óta a korrupcióellenes ügyészség vezetőjének leváltására szövetkezett erők.
Az alkotmánybíróság döntése megfellebbezhetetlen érvényű – harsogják napok óta a korrupcióellenes ügyészség vezetőjének leváltására szövetkezett erők. Az alkotmánybíróság mocska nincs összhangban az alaptörvénnyel és szembemegy a társadalmi elvárásokkal – fröcskölik az ellenzéki pártok és néhány ezer civil tüntető. Némely okoskodó már a jogállamiság megszűntéről beszél. Költői kérdés, hogy szerintük mikor volt Románia egy tökéletes jogállam?! Talán három-négy évvel ezelőtt, amikor a DNA megrendelésére a titkosszolgálatok az aktív lakosság több mint felét lehallgatták, megfigyelték nemzetbiztonsági okokra hivatkozva? (Legalábbis ezt állítja a szolgálatokat felügyelő parlamenti bizottság vezetője.) A megfigyelés különösen élénk volt választások idején, ami nagyban torzíthatta a szavazás eredményét. Ezen a ceauşista módszeren csak az alkotmánybíróság döntése alapján változtattak. Természetesen a Román Hírszerző Szolgálat tagadja a vádakat. Hogy kinek van igaza, senki nem tudhatja. Mint ahogy azt sem, hogy a legálisan működő 17 titkosszolgálat a begyűjtött adatokat mire használja. A politikai, gazdasági zsarolás is benne van a pakliban. Az ügy pikantériája, hogy miközben Románia szigorú figyelmeztetésben részesült a gyanúba fogottak személyiségi jogainak megsértéséért – mivel az ártatlanság vélelmét úri huncutságnak tartva, már a nyomozati szakaszban bűnösként vonultatta a vérszomjas média vallatótisztjeinek sorfala közt a kiszemelt áldozatokat –, Iohannis államfőt a napokban tüntette ki egy német párt, úgymond a korrupcióellenes harc rendíthetetlen támogatójaként. Érdekes, hogy ezzel egy időben a Deutsche Welle újságírója pontokba szedve bizonyítja be, miért kell távoznia Codruţa Kövesinek. Mert egyfelől: egy demokratikus országban az alkotmánybíróság döntését elsősorban az államelnök kell érvényesítse, még akkor is, ha számára az kedvezőtlen. Az más kérdés, hogy jelen esetben az alkotmány pontatlan megfogalmazása, mivel nagyon érzékeny egyensúlyt kodifikál a hatalmi ágazatok között, lehetővé tette a vitatható döntés meghozatalát. Sokan az államfő morális fölényével érvelnek. Mások pont ezt vitatják, hisz Iohannis mandátuma alatt több esetben bebizonyította, hogy nem tud, nem akar elszakadni az őt hatalomra juttató párt játszmáitól. Így megsértette az egyenlő távolságtartás írott, íratlan szabályát. Van még egy rejtett üzenete is a jelenlegi hatalmi harcnak: a nemzetközi befolyás, amely nemcsak Brüsszelből, de német, angol, amerikai vonalon érkezik. Ebben a játékban a korrupcióellenes ügyészség vezetőjének személye csak ürügy. (Hisz régen rossz, ha egy ilyen súlyú bűnüldöző szerv működése és léte egyetlen személy pozícióban maradásától függ. A melldöngető polgárjogi harcosok kellene ezt a legjobban tudják.) Valójában a külföldi befolyás növelése a tét. A csatlósbéklyó szorítása. Számukra járulékos veszteség a személyiségi jogok sérülése, a kisebbségi népcsoportok jogérvényesítésének elodázása. Pedig ezek is alkotmányos jogok.
