Közleményben kiáltotta világgá bánatát a minap
az egyik marosvásárhelyi parlamenti képviselő. Kiábrándultságának, felháborodásának adott hangot, mert szerinte a művelődési miniszter csúfot űz a gyulafehérvári nagy egyesülés centenáriumi megemlékezéséből, és bár kötelessége lenne méltóképpen felkészülni a nagy ünnepre, „könnyelműen, dilettáns módon” kezeli az ügyet. Egyebek közt azt is felrója a tárcavezetőnek, hogy az eredeti 34 projekttel szemben, amire Maros megye 677.500 lejt kapott volna a minisztériumtól, menet közben 21 maradt, és még a hazafias dalok fesztiválját is mindössze 50%-ban finanszírozta, de a pénzt máig sem utalta át.
A honatya, aki a centenáriumi parlamenti bizottság tagja, merész tervekkel indult, egyszerre nyolc olyan román személyiségnek állíttatott volna mellszobrot Marosvásárhely központjában, akik „hozzájárultak a Nagy-Románia felépítéséhez”. Amiből persze semmi sem lett, ezért is követeli nagy vehemenciával a miniszter lemondását s azt, hogy adja át a helyét olyannak, aki hozzáértéssel, felelősen és odaadással kezeli a dolgot.
Egy hónappal a történelmi esemény századik évfordulója előtt nagy a csend. Hogy mi lesz a nagy napon, kiderül. Állítólag az illetékesek még mindig azt elemezgetik, hogy milyen rendezvényt finanszírozzanak...
A kormány belátta, hogy az „igazi” századik évfordulóra már nem tud felkészülni, ezért több mint 350 újabb fesztivál, gála, vásár és kiállítás megrendezését fogadta el, azzal, hogy 2020-ig folyamatosan ünnepelni fog az ország.
A tárcavezető sem hatódott meg különösebben a képviselő haragjától, látott ő már karón varjút, azt várná inkább, hogy a háborgók argumentumokkal, ötletekkel menjenek. Szerinte országszerte folyamatosan zajlanak a koncertek, vásárok, rendezvények. Ám mivel nem szelektálták időben a projekteket, a finanszírozások 2020-ig felhasználhatók. Ez a Pató Pál úr román változata. Közben még az is kiderülhet, hogy a kormány tehetetlensége miatt is az erdélyi magyarság és főleg az RMDSZ elnöke a hibás, aki azt merte mondani, hogy a romániai magyaroknak nincs ünnepelnivalójuk december elsején.
És – mit ad isten – épp a tegnap jelent meg egy napilapban egész oldalas írás „a magyar irredentizmus dühödt fenyegetéséről”. Olyan, a ’90-es éveket idéző sovén, nacionalista lavinát ontott magából a cikkíró, amit még a néhai nagy-romániás vezér vagy a volt kolozsvári bíró is megirigyelhetne.
Nem egyedi az eset, valódi, méltóságteljes megemlékezés helyett a politikusok, de a sajtó egy része is újabb gyűlöletáradattal, magyarellenes hisztériakeltéssel „készül” a századik évfordulóra. Minden alkalmat ki kell használni!
