Albert-Lőrincz Márton versei

• 2024-06-07 11:00:00

• -

(Az ember mint hullott alma)

Hullott alma a remekmű, 

kukacos, férges a bele;

a terv szerint korona illette,

s a terv mondhatni nagyszerű 

volt: erő, szív és akarat, 

s minden, mi Istennek tetsző,

megtestesült benne, de ő

a tervezettől elszakadt.

S ahogy választott útját járta,

megrészegült önnön magától, 

s eldobta szívét, rossz kabátot,

mikor a tél átfordult nyárba.

Az ember, mint a hullott almát,

magát disznók elébe szórta,

s a neki szánt paradicsomba’

eltékozolta nagy hatalmát.

(Április)

Köszönöm szépen

szirmaid tulipánfa. 

Nem lesz fadöntés.

Vadul tusáz egy darázs

delejes nektárodért.

(Vers az énidőről)

Versre fel, költő!

Írd meg, hogy egyszer élünk.

Soha nem elég.

Különb a genézisnél.

Törékeny nádszál.