Akiknek létforma a tánc

Bajnok lányok mindennapjai

Rengeteg edzés és számos nemzetközi verseny után a 11 éves Varga Vivien és a 9 éves Nikol a pihenésre szánt időt, többek között a családi tengerparti nyaralást is végigtornászta, táncolta. A légies mozgású, tehetséges testvérpárral a vakáció végén beszélgettem. Mindenekelőtt arról, hogy találta meg őket az akrobatikus tánc.

A lányok már kiskoruktól legszívesebben kézállásban jártak, állandóan bukfenceztek, tornáztak, ezért gondolt arra édesanyjuk, Varga Tímea, hogy jó lenne beíratni őket valahová, ahol igazán kiélhetik szenvedélyüket. A sporttánccal kétszer is megpróbálkoztak, de hamar kiderült, hogy nem ez az ő világuk. Ezután következtek a ritmikustorna-edzések, amelyeken szívesen részt vettek, a tanárnőjük azonban külföldre ment dolgozni, így újra váltani kellett. Ekkor találták meg a marosvásárhelyi Together Dance táncklubot. Pár hét alatt nagyon megszerették az ottani különleges mikrovilágot, amelyben Pásztor Tünde tanárnőnek köszönhetően minden az akrobatikus táncról, a tornáról, a munkáról és a művészetről szól. A kezdő csoportból egy év alatt bekerültek a profik közé, aztán elindult a megmérettetések sorozata.

Nikol – és egyben az egyesület – legnagyobb sikere a horvátországi világbajnokság volt, ahol a törékeny, csupa tűz kislány több mint száz versenyző közül érdemelte ki az aranyérmet. Vivien számára az Európa-bajnokságon elért győzelem jelenti az eddigi legnagyobb élményt. 

– Mi az erősségetek? – kérdeztem a lányokat.

– A kezem. A sok kézen járásnak megvan a haszna. De most már sok másban, például a kéz nélküli cigánykerekezésben is jó vagyok – árulta el Vivi. Nikol sikerének titka a tehetség és szorgalom mellett a merészség. Talán ezért is szereti jobban az egyéni táncot, ahol a csoportos produkcióknál szabadabban megmutathatja, mire képes. Vivien kedvenc műfaja a kortárs és a látványtánc,  szereti, ha a produkciónak van témája, és azt is, amikor az arcával fejezhet ki érzelmeket. A lányok számos hazai megmérettetésen részt vettek, de Magyarországon és Bulgáriában is megmutatták már tehetségüket. Vivien idén Debrecenben egyéni show-táncával arany, egyéni akrobatikus látványtáncával gyémánt minősítést szerzett, ugyanakkor elnyerte az Év Tánca díjat. Ugyanitt Nikol egyéni akrobatikus látványtánccal arany, egyéni kortárs tánccal gyémánt minősítést szerzett, és az Év Tánca díjat is kiérdemelte. A határon túl szervezett versenyeken való részvételt a család rendszerint egy kisebb kirándulással köti össze, így jut idő a pihenésre, feltöltődésre is. 

– Ha hosszabb útra megyünk, a kisbuszunkba matracokat is tesznek anyuék, a versenyek után így tudunk aludni vagy ledőlve zenét hallgatni, You Tube-os táncos videókat nézni. Ha több napra vagyunk távol otthonról, a verseny után a hotelszobában összegyűlünk a többi lánnyal, és megünnepeljük a győzelmet – mesélte Vivien. Niki azt is elárulta, hogy a fellépések előtt csak egy kicsit izgul, de aztán annyira feloldódik, annyira szabadnak érzi magát, hogy a produkció után legszívesebben visszamenne a színpadra. Legutóbb a Forgatagon láthatta őt a ligetbeli közönség, egymás után több táncot is előadott. A lányok a fellépések előtti kulisszatitkokba is beavattak

– Rendszerint már akkor a színfalak mögött állunk, amikor még öt tánc van előttünk. Ha egymás után több műsorszámunk van, előfordul, hogy csak két perc marad az átöltözésre – mesélték. Később az edzésekről érdeklődtem.

– Legszívesebben mindennap mennének, és ha egy edzés véletlenül elmarad, mérgelődnek, azt mondják, ez nem igazság – tudtuk meg az édesanyától. A vakációban heti négy másfél órás edzésük volt a lányoknak, de sokszor ennél is többet is gyakoroltak, az egyéni és a csoportos felkészítőkön is részt vettek. A hétvégéik pedig szinte egész évben a versenyekről szólnak. Nikolnak októberben lesz egy fontos megmérettetése Szebenben, ez a Sibiu Dance Competition, amelyen neves balettiskolák növendékei mérik össze a tudásukat, tehetségüket. Aztán Bukarestben és Buşteni-ben is megmutatkoznak a lányok, jövő év elején pedig a kolozsvári Dance Starban indulnak. Márciusra egy bécsi verseny is kilátásban van.

– Jut idő ennyi gyakorlás és megmérettetés mellett valamilyen más hobbira is? – tettem fel a régóta kikívánkozó kérdést.

– Én például nagyon szeretem befonni a húgom haját – irányította figyelmemet Vivien a kis szőkeség frizurájára. Nikol elmesélte, hogy sokat játszik kistestvérükkel, a futballtehetségnek ígérkező Krisztiánnal, ha pedig kedve tartja, az udvarukon lévő trambulinon ugrál vagy a kanapén telefonozik. Ami a távoli jövőt illeti, Vivi a fogorvosi és az ügyvédi pályát találja vonzónak, de szenvedélyétől, a tánctól sem válna meg.

– Nem szeretnék hivatásos tánctanárnő lenni, viszont szívesen besegítenék az edzéseken – mondta.

– Én leginkább a táncversenyek zsűrijében ülnék. De azt is el tudom képzelni, hogy szintén fogorvos vagy éppenséggel szívgyógyász leszek – árulta el Nikol.