Ahol van összefogás, van eredmény is!

Gyakran említik pozitív példaként megyei, de még országos körökben is Marosszentgyörgyöt, ezt a Marosvásárhelyhez közel eső települést, ha beruházásokról, fejlődésről, népességnövekedésről, kreatív kezdeményezésekről vagy akár művelődési rendezvények szervezéséről van szó. Legutóbb országos második helyezést ért el Románia községeinek kulturális versenyén, amely Maros megye, de az egész romániai magyarság számára is büszkeségre adott okot.

Most viszont az ittlakók összefogását szeretném felhozni pozitív példának, akár a magyar közösségről, akár a teljes faluközösségről van szó. Még a marosvásárhelyiek vagy más településbeliek számára is reménykeltő lehetne. A 2008-as és a 2012-es önkormányzati választásokon jobb- vagy baloldali, tősgyökeres vagy jövevény, radikális vagy moderáltabb helyi magyar lakó, mind-mind a támogatásáról biztosította Sófalvi Szabolcs polgármesterjelöltet. Nem volt sem pártok közötti, sem felekezeti, sem másfajta széthúzás. És meg is lett a jó eredmény. Sőt, ez a pozitív dolog még a román nemzetiségű lakókban is ösztönzést szült: a község érdekei a nemzetiségi érdekeknél is előbbre kerültek, ők is felsorakoztak a magyar jelölt mögé, és 89 százalékkal megválasztották polgármesternek, annak ellenére, hogy több román ellenjelöltje is volt. Nem zavar itt senkit a kétnyelvűség, a nemzeti szimbólumok, a zászlók, a szobrok. És azóta is, még ha valószínű nem is megy minden tökéletesen Marosszentgyörgyön, ha sok mindenben különböznek is a vélemények, a szükségben mellette állnak, biztatják, és ha kell, újból és újból összefognak. Ahogy a napokban Sófalvi Szabolcs nyilatkozta: „még a főúti elválasztó betonfal ügye is nem elválasztott minket, hanem annál inkább összefogott a harcban!” És ez így jó: ha valaki tenni próbál, segíteni kell, a lelkiismeretes elöljárókat nemcsak kritizálni, bátorítani is kell! Így válik erőssé egy település, egy nemzet!

Most, március 15-e előtt is feltettük a kérdést a községi elöljárónak: mi az, ami az emberben kiválthatja az egységre való törekvést? Sófalvi Szabolcs válasza egyszerű volt: szeresd felebarátodat mint önmagadat! És még hozzáfűzte: „meggyőződésem, hogy lentről és bentről kell jöjjön az építkezés, előbb mindenki a saját szívébe tekintsen, majd a családjában törekedjen a harmóniára, utána a közösségben, amelyhez aktívan tartozik, és az Istentől megtanulható önzetlen szeretettel viszonyuljon a környezetében élő emberekhez. Egyik kedvenc templomi dal jut eszembe: békét adj szívünkbe, békét családunkba, békét nemzetünknek, békét a világnak! Így látom az összefogást is, a hidakat keresve, építve, és a szeretet parancsát komolyan véve” – nyilatkozta a polgármester.

Nincs sok hozzáfűznivaló. Talán ennyi: Isten, áldd meg a magyart és ajándékozd meg jókedvvel, bőséggel, de főleg hittel és bölcsességgel!

(B. Zs.)